Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Varga János: A dunántúli török ellenes harcok történetéből (Főúri magánkatonaság és királyi vitézek közös vállalkozásai)

szoros együttműködést kellett megvalósitaniok, hogy a védelmi rendszer betölthesse hivatását. Ennek lehetőségét a haditanács eleve biztosította, amikor a kerületi főkapitányok parancsnoksága alá a végvárak egész sorát rendelte, (ezt kívánta a katonai erők decentralizáltsága) hiszen ők, akik egy személyben domínuszok és katonai parancsnokok voltak, saját csapataikkal, a dunántúli főurak magánkatonaságával és a végvárak őrségével is rendelkeztek. Igy a XVT-XVH. században a legtöbb katonai vállalkozásban a főurl magánhaderő és a végvári csapatok közösen vettek részt. Az ellenség rablásainak megakadályozására a megelőző vállalkozás bizonyult a legeredményesebbnek. Az aktiv védelem élén a Nádasdyak, Batthyányak, Zrínyiek és Esterházyak állottak, mivel tisztségük, katonai erejük és képzettségük őket tette alkalmassá a török elleni küzdelem irányítására. A XVI. század közepén Nádasdy I. Tamás, később fia I. Ferenc, a "fekete bég" és Pálffy Miklós, meg a pápai kapitány, Huszár Péter vállalkozásai jelentettek veszélyt a töröknek. Amint az ellenség kimozdult végházaiból azonnal értesítették egymást: "Olyan hirünk érkezik, hogy a török kijő rablani - irta Nádasdy I. Ferenc Huszár Péternek. -Azért mi innét Sárvárról holnap idején kiindulunk mennél többen lehetünk Devecser felé. Azért kegyelmedet is kérjük, hogy kegyelmed is mennél többen jöjjön oda afelé."

35 A XVII. század első felében Batthyány I.Ádám volt a közös vállalkozások fő szervezője. Zrinyi III. Miklós és Esterházy Miklós katonáival, meg a végvári vitézekkel egyakran indult "megeresztett zászlóval" a törökre. A vállalkozásokat a legnagyobb titokban, a hírszerzés és elhárítás eszközeinek alkalmazásával készítették elő. Az ellenséges szándék kifürkészésének egyik módja a nyelvfogás volt, azaz török vagy a török szolgálatában álló keresztények foglyul ejtése, majd kivallatásuk. A torturát csak kevesen viselték el, igy értékes adatokhoz juthattak az ellenség létszámát és szándékát illetően.

36 A foglyoktól szerzett értesüléseket a kémek jelentéseivel egészítették ki. Tevékenységük nélkülözhetetlen volt a véghelyek számára, ezért a kapitányok évente külön öszszeget kaptak a tartásukra.

37 Hireik többnyire a naponta ismétlődő csatározásokhoz kapcsolódtak, de tudósítottak ma már jelentéktelennek tüno eseményekről Is, amelyek azonban a végbeliek számára s oka tmondóak voltak. Orosztonyi Péter szenyéri tiszttartó irta Csányi Ákosnak, Nádasdy I. Tamás kanizsai prefektusának 1559 nyarán: a hetésiek és a raksaiak értesülése szerint ... "az koppányl bég halásztat volt az koppányl tóban. Nagy halat fogtak volt, őröltében imaga es az tóba szekellik. Az henár elburulja, míg az többi odafutnak, addiglan megholt az vizben."

38 Az ellenség hírszerzőivel szemben az elháritás eszközeivel védekeztek. Főleg a kémekre ügyeltek és igyekeztek őket ártalmatlanná tenni. 1557ből való Giczy György érsekújvári kapitány érdekes levele, amelyben pontos értesülések alapján hivta föl a komáromi Paksy János figyelmét egy régóta keresett"... vin szabású, aszú szinő ember"-re, akinek "makkszinő köntöse vagyon, felöl ismég szőrcsuhája." A törökök "három rlzt adtak neki - amint írja Giczy -, nagyon sokat beszilettek vele ... Ismég elköldék kimleni, azirt gondoljatok reá - intette Paksyt - talám megtaláljátok..."

39 35 Takáts Sándor: Bajvívó magyarok. Bp. 1963. 162. 36 Aki nyelvet fogott jutalomra számíthatott. Zichy István írta a nádornak 1555-ben: „De mikor ezféle nyelvet az uraim visznek kegyelmednek, azt valamivel megsegétse kegyelmed, hogy az többi es édesedjenek rajta." Komáromy (közi.): Magyar levelek ... V. TT. 1908. 443-444. 37 Zrínyi I. Miklós szigetvári kapitány évi 200 forintot kapott a XVI. század közepén. Ráttky Menyhértnek, Batthyány I. Ádám körmendi kapitányának pedig 16 forint járt havonta. Takáts: i.m. (é.n.) 161., 270. 38 Szalay: i.m. 330. 39 Uo. 257.