Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Lengyel György: Az irányított gazdaság kialakulásának néhány tényezője Magyarországon

A magántőkét ellenőrző és irányitó intézményrendszer kiépülése nyomán előálló sajátos "kevert" szisztéma nem előzmények nélküli sem a magyar gazdasági gyakorlatban, sem pedig a korszak gazdasági ideológiájában. Az állami beavatkozás közép-keleteurópai hagyományai itt legalábbis abban a vonatkozásban fontosak, hogy mintegy szokásszerüen definiálták és konzerválták egy irányitó-ellenőrző apparátus szerkezetét, s ebben az intézményrendszerben - hol burkolt, hol élesen kifejtett - specifikus rétegérdekek hordozóivá váltak. Ebben a vonatkozásban tehát határozottan, utalnunk kell az állami beavatkozás különböző formái közti folytonosságra. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy a gazdaság működési módját tekintve ne lenne az irányított gazdaság és az állami beavatkozás megelőző formái közt néhány alapvető különbség. A beavatkozás megelőző formáinak (az I. világháború gazdálkodási módját itt most időlegesen figyelmen kivül hagyva) jellegzetessége talán éppen abban összegezhető, hogy céljuk a tranzaktiv piacgazdaság, s az ennek megfelelő liberális politikai uralmi rendszer kiépitése-támogatása volt (s ez a magántőkét segitő törvényekkel és rendeletekkel éppúgy igazolható, mint a gazdaság intézményrendszerének tényleges funkcionálásával és a liberális ideológia terjedésével).

2 Az irányitott gazdaság ezzel szemben éppen e - több-kevesebb sajátossággal rendelkező "művi"- piacgazdaság korlátozására és felszámolására irányult, ami mint azt kimutatni szándékozunk, törvények, rendeletek utján az intézményrendszerben, valamint az ideológiában beállott változásokkal bizonyítható. Abban, hogy e kisérlet sikerrel járhatott, döntő szerepe van annak a ténynek, hogy a piacgazdaság megszületésénél lényegében ugyanazok az aktorok bábáskodtak, amelyek később, az erőviszonyok lényeges módosulása után, korai halálát szorgalmazták. Fentiekből kitűnik, hogy a funkciót, az irányitási-elosztási metódust tekintve konkrétabb analógiákat az irányitott gazdasággal az I. világháború gazdasági mechanizmusa mutat. A Monarchia hadvezetősége a háborúba való belépéskor egy néhány hónapos büntető hadjárattal számolt. Ebből adódóan a gazdasági piacokat ellenőrző centralizált intézményrendszer kiépitése csak késve indult meg és vontatottan haladt. A nyersanyagelosztás megszervezése német mintára készült és kezelését részvénytársasági formában működő, állami felügyelet alatt álló nyersanyagközpontokra bizták, mig az ármegállapítás, zárolás és elosztás ettől független állami bizottságok feladata volt.

3 A Monarchia hadügyminisztériumának, magyar érdekeket sértő intézkedései röviddel a kényszerintézkedések bevezetése után nyilvánvalóvá tették, hogy a nyersanyagelosztás egységes megszervezése a kiéleződő nemzeti érdekkonfliktusok miatt lehetetlen. Magyarországon igy a nyersanyagelosztás megszervezése az eredeti elképzelésektől eltérően a magyar kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe került. A minisztérium tehermentesítésére huszonhat - döntési hatáskörrel rendelkező - nyersanyagbizottság létesült, ame2 Míg az 1881/44. t.c. és az 1890/13. t.c. elsősorban a mezőgazdasághoz szervesen kapcsolódó szeszipari gyárak létesítését szabályozta, addig az 1907/3. t.c. már más iparágak, így a vegyipar és a vas- és gépipar számára is konjunktúrát jelentett. Lásd erről bővebben Berend T. Iván-Szuhay Miklós: A tőkés gazdaság története Magyarországon 1848-1944. Kossuth és Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1973. 94-103.;Berend T. Iván-Rdnki György: Magyarország gyáripara 1900-1914. Szikra, Budapest, 1955. Az ideológia és az uralmi viszonyok változásához lásd Hanák Péter (szerk.) : Magyarország története 18491918. Tankönyvkiadó, Budapest, 1972. 316-318., 366-383.; Szabó Miklós: Uj vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban. Századok, 1974/1. 3-66. 3 Lásd: Szterényi József-Ladányi Jenő: A magyar ipar a világháborúban. Franklin, Budapest, 1934.; Futó Mihály: Gyáripari termelésünk irányítása a két vüágháborúban. Különlenyomat a ,Közgazdasági Szemle" 1943. évi 11-12. számából, Budapest, 1943.