Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

I. A levéltár életéből - Ságvári Ágnes: Budapest Főváros Levéltára gondjairól

épités rövid áttekintését a legjelentősebb összefoglaló - vagy ajánló bibliográfia közlése követi. A kötet a legújszerűbb, adatgazdag része a városépítésre,a műemlékvédelemre, az épitési jogszabályokra és intézményekre, valamint terv- és térképtárakra utaló fondcsoportok és lelőhelyek szintjéig kimunkált forrásismertetés. A történeti, a regionális település-földrajzi és műemlékvédelmi összehasonlítás számára a résztvevő városok igazgatási intézményei által hivatalból összeállított történeti statisztikai táblázat készült. Nemzetközi jelentősége teljes egészében majd csak a használatban bontakozik ki. Az eddigi ismereteink szerint egyedülálló forrásbázisa lehet a megújuló európai szintű összehasonlító város történetírásnak. A szocialistakori iratok begyűjtése, rendezése is nemzetközi, általános probléma. Hasonlóak a gondjai az összes szocialista országok levéltárainak.Erről az Uj Magyar Központi Levéltár szervezésében az elmúlt évek során már több konzultáció folyt. Problémáink tisztázására, vagy legalább közös megfogalmazására, valamint a szocialista épités közös vonásait láttató összehasonlitó jellegű segédletek és kiadványok előkészitésére, a fővárosi levéltárak újszerű körvonalazására ül majd össze, a moszkvai és budapesti városi levéltárak kezdeményezésére, az európai szocialista országok fővárosi levéltárainak első közös tanácskozása.

13 Gondosan, de gyorsan kell döntenünk, hiszen az előkészitő munkák aprólékossága miatt eredmények csak hosszú évek multán mutatkozhatnak. Erőfeszitéseink csak akkor járhatnak sikerrel, ha a tudományos elismerés nem késik. Sokoldalúan indokolt, szakszerűen megalapozott javaslat, hogy a Tudományos Minősitő Bizottság újszerű, a történetirást fellenditő segédleteket, valamint forráskritikával, nagy jegyzetapparátussal ellátott forráskiadványokat fogadjon el alapul tudományos fokozat megszerzéséhez. Ezzel a levéltárügy évtizedes, de sajnos kevéssé publikus kéréseit méltányolnák. Joggal felmerül a kérdés: mennyire felkészültek a levéltárak a fenti feladatok vállalására, teljesitésére? Természetesen a mi területünkön is éreztette erjesztő hatását a nagy politikai és tudománypolitikai fellendülés. A személyi feltételek viszont elmaradtak a követelmények mögött. Ennek okai: nem számoltunk a megsokszorozódott követelményekkel. Csakis egységes, távlati terv alapján lehet megnyugatóan megoldani azon gondokat, amelyekről Rottler Ferenc a történettudományi kutatások helyzete cimü cikkében szólt. Egyet kell értenünk a cikk kérdésfeltevésével. "A lehetőségek és a társadalmi igények nincsenek összhangban. A történettudomány legújabb eredményei csak lassan jutnak el a köztudatba." Egyetértünk a felszólitással is: "Még a jelen ötéves tervidőszakban változást kell elérnünk a forráskiadások terén. Az utóbbi évtizedben nagymértékben visszaesett a közép- és újkori forrásanyag kiadása. Kivánatos lenne, hogy a nemzeti hagyományok kutatása, természetesen nem korlátozódva a történettudományra, hanem az úgynevezett nemzeti tudományok egészét átfogva - tárcaszinten (akadémiai) kiemelt főirányként csatlakozzék az Országos Távlati Tudományos Kutatási Tervhez és ezzel biztosítani lehetne a forrásfeltárás, forráskiadás és a kutatási tervek egységes tervezését és rangsorolását. A tudományági koordináció - amelynek az 13 Az európai szocialista országok fővárosai levéltárainak első találkozójára készült előterjesztés megállapítja: „A BFL a főváros jellegéből, dinamikus fejlődéséből, méreteiből fakadóan számos olyan problémával kell, hogy megbirkózzék, amelyek megoldásához hazai tapasztalatok nem állnak rendelkezésre. A szocialista országok közössége, a szocialista integráció erősödése lehetővé teszi olyan tapasztalati források igénybevételét, amelyek a levéltári területen mind ez ideig kihasználatlanok voltak." BFL irattára 350/1977.