Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Meggyesi László: Fejezetek a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár elődvállalatainak történetéből az 1920-as években

Szabványos nyomtávú vasutak és csatlakozó iparvágányok részére: sinek, kötőelemek. MÁV-typusu váltók, forditókorongok, mozdonyok, drótkötélvontató berendezések. Külön ács és asztalos telepe, Bp. VI. ker. Frangepán u. 7.sz. alatt vállalmindennemü épületasztalos és ácsmunkát, gatter (bér)- vágást.

12 A profilbővítés és a kiterjedt piackutatás meghozta eredményét. A munkáslétszám az 1923. év végén 227 fő, 1924-ben 550 fo, az ugrásszerű fejlődésben jelentós szerepet játszott a létminimum határa alá mélyen leszorított munkabér, mely a termelési költségek sorában túlzottan tekintélyes összeget nem képviselt. Az üzem saját energiaforrását 300 lóerőre, a háború előttinek kétszeresére fejlesztették, s évi gyártmánymennyisége elérte a 80 vagont.

13 A vállalat újólag megkezdte a külföldi képviseletek hálózatának kiépítését. 1919-ben Bécsben és Prágában, 1921-ben Nagyváradon, Brassóban, Zágrábban, Szófiában, Bukarestben és Belgrádban létesítettek kirendeltségeket, ill. fióktelepeket. Az ügynöki tevékenységgel foglalkozó bécsi képviselet igen aktivan - bár nem problémamentesen funkcionált - a második világháború végéig működött. A keskeny-nyomtávú vasutak gyártására berendezkedett prágai üzem 1920-ban részvénytársasággá alakult, s 1921-ben az önállósulás útjára lépett, - megtartva a Roessemann és Kühnemann nevet - elszakadt a budapesti vállalattól. 1924ben fuzionált a Ferrovia AG prágai céggel, s mint Ferrovia-Roessemann und Kühnemann Bahndebarf Fabrik AG Prag üzemelt tovább. 1922-ben a budapesti vállalat tőke-beruházást eszközölt a Jugoslavische Maschinen und Kleinbahnbedarf Fabrik AG belgrádi gyárnál, de mivel ez nem mutatkozott kifizetődőnek, 1927-ben tőkéjét kivonva az érdekeltséget megszüntette.

14 A többi kirendeltség rövidebb-hosszabb ideig, - de többnyire szakaszos időközben - váltakozó sikerekkel funkcionált, de mégis biztositott bizonyos szűk lehetőséget a világpiacon. Egy-egy külkereskedelmi ügylet megkötése ezekben az időkben igen sokszor valóságos művészi ügyességet igényelt. Európában a vámvonalak hossza 6-7000 km-re megnyúlt. A 13 korábbi pénzrendszer helyébe 27 lépett. Az Osztrák-Magyar Monarchia korábbi helyén 7 önálló vámterület keletkezett. 15 A Párizs-környéki béke diktátumok nyomán újonnan keletkezett államok bizalmatlanul tekintettek egymásra, a gazdasági együttműködést nem egyszer nacionalista meggondolások akadályozták, a kölcsönös protekcionista vámpolitika, az állami subvenciók és tilalmak rendszerei egyaránt iparfejlesztő és ipar-, ill. piacsorvasztó tényezők lettek. A Roessemann-Kühnemann Rt. vezetői tudatában voltak az export üzletek fontosságának, s ezért 1923-ban Mann Miksa igazgatót delegálták a Magyar Vasmüvek és Gépgyárak Országos Egyesületének Külkereskedelmi Bizottságába.

16 Versenyképességük fokozására több belföldi céget vontak érdekkörükbe - részvénytöbbségük megvásárlásával - s ezzel mód nyilott széleskörű, intenzív kooperációs kapcsolatok kiépítésére. Ezek a kapcsolatok azonban nem két egyenrangú fél együttműködésén alapultak: ha már nem fizetődtek ki, túladtak rajtuk, vagy 12

Vasművek Évkönyve, 1924. 42-43. 13

ComDass: XLIX. évf. 1925. 698-699. 14 Nádor, 25-28. 15 Berend T. Iván - Ránki György: A magyar gazdaság száz éve Bp, 1972. 115. 16

Vasmüvek Évkönyve, 1923. 69-70.