Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Gyáni Gábor: A fővárosi női munkaerő foglakoztatottságának szerkezetváltozása 1880-

A tárgyalt időszaknak további jellemző jegye az ipari munkásnők arányos részesedésének a gyors megugrása (arányuk az 1890-es 22,5%-ról az 1910. évi 31,3%-ra emelkedett. A foglalkoztatottság belső mozgásfolyamatainak a természetére élesebb fény vetül, ha szembesítjük egymással a növekedés globális (az aktiv női populáció egészére vonatkozó), illetve meghatározó szektoraira (a házicselédségre és az ipari nőmunkásságra) érvényes mutatóit. A növekedési indexek összevetéséből kitetszik, hogy az összes női kereső népesség növekedési ütemével lépést tartani nem tudó házicselédséggel szemben az iparban foglalkoztatottak erőteljes növekedési dinamizmusa áll. Az 1920. évi adatfelvétel - 1910-hez viszonyítva - meglepő szerkezeti változásokról tudósit. Az összes női kereső populáció szerényebb mértékű, de folytatólagos növekedésén (1880-hoz képest az index: 294) belül a két meghatározó terület alkalmazottainak, s különösen a házicselédeknek a visszaesése tapasztalható.1920-ra az összes noi keresők táborában, az eddigiek során elsőként, az iparban foglalkoztatottak váltak a legszámottevőbb réteggé. Noha 1910-hez viszonyítva 1 995 fővel csökkent létszámuk, sőt 28,2%-ra esett vissza százalékos súlyuk, a házicselédek abszolút számának (1910-hez képest -17 027, sőt még 1900-hoz képest is -4 148 fős apadás), illetve százalékos részesedésüknek 27,6%-ra való lecsökkenése, a női munkaerő foglalkozási viszonyainak jelentős szerkezeti módosulásait eredményezte. Mint korábban már szó volt róla, ezek a változások az 1920-as adatfelvétel sokszor épp csak pillanatnyi és átmeneti helyzetet tükröző jellegéből csakúgy következnek, mint a tizes évek bizonyos munkaerő mozgási folyamatainak még akkor is ható hullámveréséből. A fő kérdés mármost az: miért csökkent a házicselédek száma és hol, milyen területen szivódott föl a szabaddá vált munkaerő? A kérdésre fölöttébb hipotetikus választ adhatunk. Csökkenés következett be egyrészt, mert a cselédkereslet maga összébbzsugorodott. Gondolunk e helyütt arra, hogy a tizes évek második felében és különösen a háború utolsó éveiben, az életszínvonal általános romlása

48 sújtotta az un. cselédtartó rétegeket is, amelyek alsó, elsősorban kispolgári szintjein novatovább luxusszámba ment a cselédtartás. Másrészt ugyanakkor nemcsak a munkaerőpiac felvevő oldalán jelentkezett az összeszűkülés, hanem talán ugyanannyira a kínálat oldalán, a cselédsorba lépni akarók számának a gyérülése révén. A cselédkérdés a korabeli publicisztikában főképpen a cselédhiány panaszlásaként bukkant fel. A cselédkinálat beszűkülésének okairól az újságírónak nyilatkozó cselédhelyszierzők (cupringerek) valós tényezőket sorakoztattak fel válaszaikban:

49 azt ti., hogy nőtt a gyári és a közszolgálati munkahelyek száma, továbbá a front számos hadtápi munkaalkalmat kínált a nőknek (szakácsnői, ápolónői, sőt telefonoskisasszonyi munkakört stb.), illetve tömegessé vált a vidékre történő visszaáramlás is, hiszen vidéken a férfi népességnek a termelőmunkából való kiesése, amely arányA megélhetési index a kö' étkezőképpen alakult Magyarországon: W13 100 1916 278 1914 121 1917 487 1915 190 1918 858 Dalnoki Kováts Béla adatait átvéve közli: Szterényi József -Ladányi Jenő: A magyar ipar a világháborúban. Bp., 1934. 228. Ladányi Jenő: A magyar ipar a világháborúban Bp. 1934. 228.