Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Gyáni Gábor: A fővárosi női munkaerő foglakoztatottságának szerkezetváltozása 1880-

munka nemek szerint elkülönült szerepeinek milyen mennyiségi Összetételét alakítja ki. Vegyük például Angliát, ahol a XLX.század első felében a női munkaerő elsősorban házicselédként, másodsorban textilipari munkásként volt foglalkoztatV. tábla" Ország Az aktiv népesség egészén belül A női népesség egészén belül Anglia 29,6% 25,9% Ausztria 42,3% 46,6% Franciaország 37,1% 39,0% Hollandia 24, 0% 18,3% Németország 33,8% 30,4% va. Az utóbbi területen dolgozó nők egy része a textilipari gyári nagyüzemekben, másik része pedig a putting-out rendszer keretében működtetett házi iparban talált munkát. A század második felében a gazdaságfejlődés - szerkezetileg - két irányban haladt tovább: egyfelől általánossá vált a gyáripari termelés az ipar összes ágában, másfelől a nehézipar átvette a textilipartól azt a gazdaság egészét dinamizáló, indukáló szerepet, amelyet az utóbbi töltött be az angol ipari forradalomban a század közepéig. Ennek a szerkezeti átalakulásnak a női munkaerőpiacra gyakorolt befolyása egyértelműen negativnak bizonyult: miközben a textilipari nagyüzemek munkaerőszükséglete lecsökkent és a háziipari termelés a városokból eltűnőben volt, a felszabaduló noi munkaerő nem talált utat a gyorsan fejlődő nehézipari üzemekbe és jószerivel duzzaszthatta a bizonytalan helyzetű városi cselédek táborát. 21 E példán is lemérhető,- hogy a gazdaság fejlődése során a szerkezetében állandóan változó munkaerőszükséglet azáltal határozza meg oly nagyfokú közvetlenséggel a női munkaerőpiacot, hogy az utóbbi - miként ezt később Budapest esetében is tapasztalhatjuk - elsősorban szakképzetlen, vagy alacsonyan képzett munkaerőt kinál a piacon. Ennek kettős következménye: a női munkavállalás viszonylag szük csoport számára válik reális lehetőséggé, illetve a női keresők zöme a foglalkozási hierarchia legalsó szintjeire szorul. Természetesen ez a vázlatosan érintett tényező is csupán egyike azon öszszefüggéseknek, amelyekkel számolnunk kell, ha megközelítően is érvényes választ próbálunk adni a fentebb idézett kérdésre. Hiszen hosszan lehetne beszélni pl. arról is, hogy a noi munka széles hatósugarú térhódításának az ütemét 19 Gertraud Wolf: Der Frauenerwerb in den Hauptkulturstaaten. München, 1916. 22., 49., 96., 126. sk. és 160. Szükséges megjegyeznünk, hogy az V. tábla adatai csak megközelítő pontossággal utalnak a női foglalkoztatottság egyes országokban jellemző tényleges arányára. Miként másutt szólunk még róla, az agrárszektorban dolgozó nők jelentékeny hányadát a statisztikák rendszerint eltartottként vették számba. Igy az erősen agrárjellegű országokban az aktív női népesség aránya a statisztikákban igen alacsonynak mutatkozik. Ausztria kiugróan magas arányszámai mögött pedig a legnagyobb valószínűséggel a kereső női tevékenység tágan értelmezett statisztikai meghatározása bújhat meg. Ami a VI. tábla megfelelő, azaz az ausztriai női házicselédségének az aktív női populáción belüli arányát ületi, megbízhatóbb források szerint Wolf adata aligha helytálló. Az osztrák statisztikák szerint ugyanis pl. 1910-ben ezen aránynak 17,92% felelt meg. Vö. Edith Riegler: Frauenleitbild und Frauenarbeit in Österreich. Wien, 1976. 145. 20

F. Sheppard: London 1808-1870.The Infernal Wen.London, 1971. 388.; A. Armstrong: Stability and Change in an English County Town. A Social Study of York 1801-1

851. London, 1974. 28. 21 E.J. Hobsbawm: Labouring Men. Studies in the History of Labour. London, 1964. 281., 299.