Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Gyáni Gábor: A fővárosi női munkaerő foglakoztatottságának szerkezetváltozása 1880-

ta azt is, hogy a család politikai-jogi közösségfunkcióját fokozatosan elveszítette, azaz az egyetemes csoportfelelősség és a jogképességnek a csoport fejére való korlátozottsága helyébe a mindenirányu jogképességnek individuális alapokra helyeződése lépett.

3 A külső női munkavállalás önmagában vett jelensége a fentiekben nagyon vázlatosan bemutatott többirányú folyamat egyikének, a munka újfajta közösségi rendszerű megszervezésének - az irodalomban többnyire kevés figyelemre méltatott - részjelenségeként fogható fel. Dolgozatunkban empirikus - főként statisztikai - forrásanyag feldolgozásával egyetlen város, Budapest polgári kori társadalomtörténetének a szóban forgó részjelenségét kivánjuk rekonstruálni főbb szerkezeti összefüggéseiben. Közvetlen feladatunk világos képet nyerni arról, hogy: 1. Milyen mértékben vált gazdasági értelemben aktivvá a fővárosban élő, itt tartózkodó női népesség? 2. Az aktiv női népesség a foglalkozási hierarchiában milyen helyet foglalt el, mi volt foglalkoztatottságának szerkezeti sajátszerűsége és ez hogyan alakult a polgári korszak egészében? Mindkét vizsgálandó összefüggés időbeli alakulását a statisztikai adatszolgáltatás által biztosított tiz évenkénti metszetek összevetésén keresztül próbáljuk megragadni. Szólni kell még arról, hogy a női munka története a hazai történetírás eddig kevéssé kutatott témái közé tartozik. Nem kellően ellenőrzött beidegzettségek nyomán a munka fogalmába a tudományos gondolkodás rendszerint a férfiak által végzett munkavégzést vetíti bele, kizárólagos érvénnyel. Igaza van azonban a kérdés monográfusának, amikor kijelenti: "... a női munka története nagyban különbözik a férfi munka történetétől, jóllehet bele tartozik abba a folyamatba, amely mindkettőre hasonló fejlődést kényszerit... És mégis az a helyzet, hogy sem a dolgozók társadalomtörténete, sem a szerszámok és a technikai eljárások története nem magyarázhatja meg azokat a mélyreható különbségeket, amelyek a női munka és a férfi munka között mindig fennálltak, sőt ma is fennállnak." 4 A női munka történetéről ma rendelkezésünkre álló ismereteink szük köre továbbmenően mintegy bekeretezi a női társadalomról - a maga egészében - kialakitható történeti képet, tekintve, hogy a "nőkérdés legfontosabb része a női munka".

5 A női munka honi története valójában ma még megíratlan. Az 1930-as években az SzDP Nőszervező Bizottsága adott ugyan megbizást a téma feldolgozására,

6 de nincs tudomásunk a munka tényleges elkészültéről. Monografikus feldolgozás 1945 után is csupán a nők művelődési jogaiért folytatott küzdelem másfélévszázados történetéről készült

7 és részletkérdéseket feldolgozó tanulmány, jelesül a társadalomtörténet oldaláról, alig néhány látott napvilágot.

8 Ez utóbbiak érdeklődésének homlokterében kizárólag az ipari nőnépesség álU. Cerroni: Férfi és nő a polgári társadalomban. Bp., 1977. 63. skk. E. Sullerot: A női munka története és szociológiája. Bp., 1970. 13. sk. 5 Mádai Andor: A női munka. Bp., 1890. 1. 6

Gárdos Mariska egy Illyefalvi I. Lajoshoz írott levelében tesz erről említést. Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban: BFL). XIV. 38. Illyefalvi I. Laios iratai, 1936. V. 23. Nagyné Szegvári Katalin: A nők művelődési jogaiért folytatott harc hazánkban (1877-1918). Bp., 1969. s

Hatvanyné, E. Doris: A női és gyermekmunka Magyarországon 1890-1914 között. Századok, 1952. 1. sz. 209244.; Fonó Zsuzsa: Az ipari nőmunkások helyzetéről a századfordulón. Bp., 1974.; Uő: A magyarországi szocialista nőmozgalom történetéhez 1895-1918. (A mozgalom és a szociális összetétel konfliktusai) Bp., 1975.