Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Szőcs Sebestyén: Irányi Dániel pest-budai kormánybiztossága 1849-ben

cosabb elemeinek Pestről való kényszerű távolléte miatt nem volt kire támaszkodnia. Igy érthető azután, hogy mindazokban az esetekben, amikor a város polgárságának s az azt képviselő magisztrátusnak politikai és gazdasági érdekeit nem sértette, rendelkezéseinek többé-kevésbé maradéktalanul érvényt tudott szerezni, a városvezetés politikai arculatának megváltoztatására irányuló törekvéseiben viszont szükségszerűen kudarcot kellett vallania. Emiitettük, hogy a pesti tanács és tisztviselői kar "epuratio"-jához szorgalmasan gyűjtötte az adatokat, ám erre az "epuratio"-ra nem került sor. Láttuk, Buda esetében még a városi önkormányzat korlátozásától sem riadt vissza, de ezzel az intézkedésével is csak a legreakciósabb elemeknek a városvezetésből való eltávolítását tudta keresztülvinni, az alapvető struktúrát megváltoztatnia nem sikerült. Mindebben az országos politikai helyzet - fentebb röviden ismertetett - alakulása természetesen messzemenően közrejátszott. Távozása különben - teljesen érhető módon - nagy megkönnyebbülést okozott mind a budai, mind a pesti magisztrátusnak, jóllehet mindkét város udvarias hangú levélben mondott köszönetet neki kormánybiztosi minőségében kifejtett tevékenységéért. Távozása megkönnyebbülést jelentett azonban a kormány számára is, amely sietett formailag is lezárni Irányi kormánybiztosi működését. A belügyminisztérium néhány nappal lemondása után utasitotta Hajnikot, hogy vegye át Irányitól a biztosi működése során keletkezett iratokat, pecsétet, irodaszereket és a Függetlenségi Nyilatkozatnak a biztosi hivatalban kiosztatlanul maradt nyomtatott példányait. Egyidejűleg sor került a kormánybiztosság pénztárának felszámolására is. Irányi a már említett, a pénzügyminisztériumot lemondásáról értesítő levelében részletesen beszámolt a pénzügyekkel kapcsolatos intézkedéseiről, s jelezte, hogy a részletes elszámolást Hajnik terjeszti majd fel. Ez június közepén történt meg; Hajnik elkészítette az elszámolást, s ezt a vonatkozó iratokkal, valamint a 10 forint 11 krajcárnyi összeget kitevő pénztári maradvánnyal együtt megküldte a pénzügyminisztériumnak.

46 V. Rövid epilógus Irányi távozása után a két város élete rövid ideig a normális keretek közt folyt tovább. Nevezetesen, de gyakorlati következményekkel nem járó esemény volt a Pest, Buda és Óbuda egyesítését kimondó június 24-i belügyminiszteri rendelet megjelenése. A hamarosan bekövetkező tragédia azonban mindinkább előre * Ezekről ld.: BFL Buda Tan. lev. 1847-1850:1362, uo. 1848-1849. évi ir., uo. Pest Tan.jkv. Közgyűlés 1849. jún. 8., uo. Vegyes ir. 1848/49: 1281, OL OHB Ált. ir. 1849:8268, uo. Közig.ir. 1849-17-1, uo. Pm. 1849-i ir. 8237, uo. Iktatókönyv 7873. számú bejegyzés, uo. KKm. Ein. ir. 1849:71, Közlöny 1849. jún. 8., Spira: A magyar forradalom 508.sk.Ld.még az itt felvetett kérdésekhez: Bácskai: i.m.i.h.305.skk. A „mi nem a kormány..." kezdetű idézetet ld.: uo. 315. - Támadások természetesen nemcsak az Esti Lapok részéről érték Irányit. A Gaál József által Pesten kiadott Marczius Tizenötödike c. lap azért - pontosabban: annak ürügyén - intézett ellene támadást, mert május 28-án kinevezte a pesti katonai kórházak főápolónőjéve almási Balogh Pálnét, Balogh Pálnak, Kossuth, majd Széchenyi volt háziorvosának feleségét (ld. erről: MT 1849. máj. 29.). A „Teljhatalmatlan" aláírással megjelent cikk írója annak kijelentésével kezdte, hogy főápolónői hivatal nem létezik, erre a tisztre tehát senkit sem lehet kinevezni. Kossuth ugyan megtette saját testvérhugát országos főápolónőnek; „nagy embertől" azonban még úgy-ahogy elnézhető az ilyesmi, ám Irányinak ezek a tettek „fonákul állnak", mi több: egyenesen nevetséges ezen intézkedése. „Teljhatalma" - fűzte tovább a cikkíró - egyébként sem terjed ki az ilyen jellegű dolgokra; csupán azokra, amelyek a „közbátorság, a honvédelem napi teendőire nézve mulaszthatatlanok". Tette ártatlan tett tulajdonképpen, de egyáltalán nem esik „a teljhatalom körébe". (MT 1849. máj. 30.). Ez a támadás persze korántsem volt olyan súlyú, mint a békepárt lapjának támadása; Irányi denunciálására azonban természetesen ez is igen alkalmas volt.