Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Szőcs Sebestyén: Irányi Dániel pest-budai kormánybiztossága 1849-ben

Közigazgatás vezetője, Nyéky Mihály, vallás- és közoktatásügyi minisztériumi alapítványi gazdasági osztályigazgató, a császári uralom idején az Ideiglenes Polgári Közigazgatás alapítványi osztályának vezetője, Zichy Ferenc gróf volt helytartótanácsi helyettes elnök, a Batthyány-kormány idején közmunka- és köz­lekedésügyi államtitkár, majd Pozsony megye császári biztosa, Almásy Móric gróf, a magyar kamara volt első alelnöke, 1849 januárjától a császári hatósá­gok által létrehozott kincstári igazgatóság ideiglenes elnöke, valamint Török Bá­lint gróf javait is. Ludvigh egyidejűleg felkérte Irányit, hogy "a nevezett egyé­nek honárulási vétségöknek bővebb bebizonyítására szükséges adatok megszerzé­se végett közvádlót rendeljen ki". Zár alá vették azonban kevésbé "neves" haza­árulók vagyonát is, igy többek között Biringer Mátyás, Linke Ádám, Kraft Ala­jos, Árvái Károly és Veldinger Károly budai postatisztek javait. Felmentette, illetve kezesség mellett szabadlábra helyezte ugyanakkor a tör­vényszék Kraynik Imre közmunka- és közlekedésügyi minisztériumi tanácsost; az­zal az indokkal, hogy az ellene felhozott vádak a statárlálls eljárás alá vonáshoz egyenlőre nem kellőképpen bizonyítottak. Kraynik ellen az volt a vád.hogy Szögyény Lászlót április végén tájékoztatta a Budán történtekről, s ígéretet tett arra, hogy Szögyényt az "ottani dolgokról időnként értesitendi". Kraynik letartóztatására az Igazságügyminisztérium adott Irányinak utasí­tást. A kormánybiztos a rendelet végrehajtásával Hajnikot bizta meg. Hajnik a letartóztatást foganatosította és Kraynikot átadta a közvádlól hivatalnak. A biró­ság felmentő ítélete annak ellenére született meg, hogy Kraynik lakásán Őt sú­lyosan elmarasztaló tárgyi bizonyítékokat találtak. Felmentéssel végződött a pesti rögtönitéiő törvényszék előtt Terczy Szilárd pere is. Letartóztatását, valamint azt, hogy ellene is hazaárulás volt a vád, rö­viden már ismertettük. A letartóztatást Bíró Márton pesti térparancsnok, a n. hadtest tábori rendőrfőnöke foganatosította, s ugyanő emelt vádat Terczy ellen; részben mert Terczy a megszálló osztrák hatóságoknak minden kényszerítés nél­kül szolgálatukra állott, részben, mert "hazánk legjelesebb férfiait" elfogatta és a császáriak hadbírósága elé állíttatta, s az osztrák hadbíróság ezek közül töb­beket halálra, másokat pedig életfogytiglani börtönre-ítélt. Mindezekről Biró áp­rilis 27-én személyesen is tájékoztatta a Pest városi tanácsot, közölte, hogy Terczyt Debrecenbe kisértette, s végül kérte, hogy a tanács a szükséges Intéz­kedéseket Terczy vagyonának lefoglalására haladéktalanul tegye meg. Ez megtör­tént, s közben Debrecenben is megindult az eljárás Terczy ellen. Április 29-én azonban Kossuth értesítette Irányit, hogy Terczyre vonatko­zóan semmiféle irat nem került Debrecenbe, felhívta továbbá a kormánybiztos fi­gyelmét, hogy a hasonló jellegű ügyeket az általa felállítandó rögtönitélő bíróság­nak kell tárgyalnia, s tájékoztatta arról, hogy rendelkezett Terczy Pestre való visszaküldéséről. Irányi már másnap válaszolt Kossuthnak, s közölte, hogy Ter­czyt nem Ő fogatta el; letartóztatását még az ő Pestre érkezése előtt foganato­sította a katonai hatóság. Terczyt Kossuth rendelkezése ellenére sem küldték azonban egyelőre Pest­re, a vizsgálatot az országos rendőri hivatal folytatta le ellene; ám a törvény­széki eljárás megindításához - legalábbis az igazságügyminisztérium állitása sze­rint - nem álltak kellő bizonyítékok rendelkezésre, s ezért a minisztérium ugy döntött, hogy az ügyet Irányihoz továbbítja, mivel a Terczy ellen felhozott vá­dak "leginkább Pesten, hol az ellenséges kormány alatt hivatalnok volt, derít­hetők fel". Az Irányinak szóló rendelet el is készült; közben azonban a minisz­térium Terczyt szabadlábra helyezte, s engedélyezte, hogy "kiséret nélkül" u­tazhasson Pestre. Ez utóbbi intézkedéséről május 15-én értesítette a kormány-

Next

/
Oldalképek
Tartalom