Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Szőcs Sebestyén: Irányi Dániel pest-budai kormánybiztossága 1849-ben

után azonban mindenképpen szükségessé vált az üzem állami kezelésbe vétele. Ez november 14-én történt meg, majd november 25-én Rombauer Tivadarnak, a Földmüvelés- Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium ipari osztálya vezetőjének személyében uj igazgató került a gyár élére. Az állam természetesen ígéretet tett a részvényesek kártalanítására, de gondoskodott a gyár fejlesztéséről, a fegyvergyártás volumenének növeléséről is. 184 9. január elején azután a Pestet fenyegető osztrák csapatok közelsége miatt a gyárat Nagyváradra telepitették, berendezéseinek egy része azonban a fővárosban maradt. WindischG

rätz a Pestre való bevonulás után haladéktalanul intézkedett a gyár fegyveres megszállásáról, majd egy katonai bizottságot küldött ki, amely a gyárat lefoglalta és az ott található berendezéseket összeirta. A gépgyártársulat választmánya - hivatkozva egyrészt arra, hogy a magyar állam részéről a részvényesek kártalanítása még nem történt meg, másrészt arra, hogy a gyár az Országos Honvédelmi Bizottmány által "kisajátítás utján" olyan feltétel mellett került az állam birtokába, hogy az fogja a gyárat terhelő adósságokat kiegyenlíteni, s ez sem történt meg, a hitelezők viszont követelték az adósság megfizetését - kérték Windisch-Grätzet, hogy a császári hatóságok tekintsenek el a gyár kisajátításától, hiszen ebben az esetben a részvényesek károsodnának. Windisch-Grätz a kérelemre nem adott választ; közben a hitelezők azért, hogy - mint később mondották - a "katonai kormány önkénye alul (igy!) az ügyet elvonhassák, s törvényes útra vezethessék", követeléseiket betábláztatták a gyárépületre és a telkekre. A társulat ekkor csődöt kért maga ellen, amit a Pest városi Törvényszék február 6-án el is rendelt. Március 18-án azután a társulat közgyűlése a választmányt kibővítette, s teljhatalommal ruházta fel az ügyek intézésére. A választmány a csődöt az osztrák katonai hatóságoknak bejelentette, s közölte, hogy a gyárat mindaddig, amig a társaság adósságai nem kerültek kifizetésre, s a részvényesek nem kapják meg a kártérítést, nem lehet kisajátítani. Választ ugyan erre a beadványukra sem kaptak, s a gyár is "elébbeni állapotában lefoglalva maradt", további intézkedés azonban a császári hatóságok részéről nem történt. Pest felszabadulása után Láhner György kérte Kossuthot, hogy a fővárosba mehessen "az ottani fegyvergyárban található fegyvernemüeket pontosan felvenni" és "a magyar álladalom részére lefoglalni". Kossuth az engedélyt megadta, de azzal a feltétellel, hogy Láhner Pestre menetelét a hadügyminisztérium is szükségesnek kell nyilvánítsa, mivel ő már utasitotta Aulichot és Irányit, valamint Asbóth Lajos ezredest, hogy gondoskodjanak a fegyverek lefoglalásáról. Ugyanakkor utasitotta a kormánybiztost, hogy a fegyvergyárat az állam részére azonnal vegye át, a volt részvényeseket vonja felelősségre, ha a gyár berendezéseiből valami hiányoznék, továbbá haladéktalanul rendeljen el szigorú vizsgálatot a csőd ügyében. Irányi május 3-án biztosította Kossuthot, arról, hogy a szükséges intézkedéseket hamarosan megteszi, majd 7-én utasitotta a Pest városi Törvényszéket az eljárás megindítására, 8-án pedig a gépgyár társulat választmányát szólította fel arra, hogy tegyen jelentést az osztrák megszállás idején kifejtett tevékenységéről. A vizsgálat során a társulat választmánya, a hitelezők (az Első Magyar Gőzhajózási Társaság és a Pesti Hengermalom Társaság), valamint Molnár József ügyvéd, a "csődre kinevezve volt perügyelo", mentegetni próbálták a társulatot eljárása miatt; sőt, nem kevés cinizmussal arra hivatkoztak, hogy a csődeljárás meginditásával a társulat voltaképpen hazafias tettet hajtott végre, hi-