Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Szőcs Sebestyén: Irányi Dániel pest-budai kormánybiztossága 1849-ben

kategorikusan kimondta egyébként azt is, hogy Irányi a továbbiakban "minden rendőri intézkedéseket" csak Hajnikkal "egyetértőleg rendelhet és végezhet", majd május közepén a miniszterelnök Pest és Buda város hatóságainak is szigorúan meghagyta, hogy Hajnik "rendeleteinek pontosan engedelmeskedni s vele közremunkálni kötelességöknek ismerjék". Irányi feltételezhetően azért bizta meg Hajnikot a pénztár kezelésével, mert ugy vélte, hogy ennek a nagy figyelmet és felelősségteljes munkát igénylő feladatnak az ellátása mellett az ügyek érdemi intézésébe való beavatkozásra Hajniknak nem lesz sem ideje, sem lehetősége. Szemerét különben biztositotta arról a kormánybiztos, hogy Hajnik "rendőri osztályigazgatóvá" történt kinevezését, s azt, hogy "a rendőrségi dolgokba csak" Hajnikkal "egyetértőleg" működhet, nagy "megnyugvással" vette tudomásul; annál is inkább, mert hiszen Pestre érkezte után Hajnik segitségét azonnal igénybe vette, s vele mindaddig "tökéletesen egyetértésben" működött. Reményét fejezte ki végül, hogy a továbbiakban is egyetértésben tudják majd az ügyeket intézni. A kettőjük közti együttműködés Irányi bizottsága alatt - legalább is a felszínen - mindvégig zavartalan volt. Hajnik nyilván tudta, hogy sok eredményt nem érne el, ha nyilt sisakkal lépne fel Irányi ellen. Idejét különben nagy mértékben igénybe vette az is, hogy május 11-től országos rendőr igazgatói tevékenységét is megkezdte. Jelentéseit azonban igen szorgalmasan küldözgette Szemerének, ám a miniszterelnök - ugy tűnik - ezzel különösebben nem volt megelégedve. Irányi biztossegéd és pénztárnok mellett titkárt is alkalmazott. Erre a tisztre Ábrányi Emil belügyminisztériumi titkárt, a Pesti Hírlap munkatársát kérte fel; egyes speciális feladatok elvégzésére pedig alkalmi megbízottakat vett igénybe. A volt császári porcelángyár lefoglalásával például Éjszaky Károlyt bizta meg, s küldött ki ágenseket is - többek között Pozsonyba, Sopronba, Bécsbe és Krakkóba - hirszerzés céljából. Ezeket a megbízatásokat részben Hajnikkal mint rendőr igazgatóval adatta ki. Együttműködött tovább a Görgei serege mellett tevékenykedő Ludvigh János kormánybiztossal, kapcsolatban állott Lukács Sándorral, a honvédsereg felszerelési biztosával, valamint Batta Sámuel Pest megyei kormánybiztossal és más kormánybiztosokkal is. Irányinak sokfelé ágazó, összetett feladatai ellátásához a megfelelő fegyveres erőn és működésben őt közvetlenül segitő hivatalán kivül számottevő anyagi eszközökre is szüksége volt. Kinevezése alkalmával - kinevezőrendeletében egyébként erről nem esik szó - minden bizonnyal felhatalmazást kapott arra is, hogy a Pesten levő állami pénztárakban található összegeket, utólagos elszámolási kötelezettsége mellett, felhasználhassa. Április 30-án például tájékoztatta Kossuthot, hogy a harmincadhivatalban 18 ezer, a sóhivatalban 2 ezer forintot talált, de ebből az összegből 8 ezret Wagner Gusztáv tüzérőrnagynak, a központi honvédsereg felszerelési igazgatójának máris kiutalt lőszergyártás céljára: majd 30 ezer forintot kért, tekintettel arra, hogy a fennmaradt 12 ezerből nagyobb összeget kellett egyebek mellett lóvásárlásra fordítania. Kossuth Irányi kérését a pénzügyminisztériumhoz továbbította. Ezt az összeget a minisztérium május végén utalványozta; ám ezt megelőzően is többször kapott a kormánybiztos kisebb-nagyobb összegeket Debrecenből, ugyanakkor egyéb forrásokból is igyekezett biztosítani a szükséges pénzmennyiséget a biztosság! pénztár számára. Igy nagyobb kölcsönöket vett fel többek között a Valero kereskedőcégtől, valamint a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól. Kiadásai azonban bevételeit jóval meghaladták, s ez teljesen érthető, hiszen állandó jelleggel nagy összegeket kellett egyes katonai alakulatok - elsősorban a Görgei vezérlete alatt működött sereg -