Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Szőcs Sebestyén: Irányi Dániel pest-budai kormánybiztossága 1849-ben

nem nélkülözhette. Ezért április végén kérte a csapatainak egy részével Pestről eltávozni készülő Aulichot elegendő mennyiségű katonai ero hátrahagyására. A tábornok Irányi kérését teljesitette, s az eredetileg tervezett egy zászlóalj gyalogság és egy osztály lovasság helyett két zászlóaljnyi katonaságot hagyott hátra. 9 A pesti nemzetőrség újjászervezése A katonai ero biztositása mellett a nemzetőrség újjászervezésére is tett Irányi lépéseket. Az erre vonatkozó rendeletet még április 25-én kapta Kiss Károly alezredestől, a hadügyminisztérium nemzetőrségi osztályának vezetőjétől. A rendelet a kormánybiztos belátására bizta, hogy - a körülményektől függően ujjászervezi-e vagy sem a nemzetőrséget; arra azonban nyomatékosan figyelmeztette, hogy osztrák megszállás idején Pesten maradt nemzetőrségi parancsnokokban bízni nem lehet, s ezért a parancsnoki kinevezéseknél nagy körültekintéssel járjon el. Irányi - feltételezhetően Buda ostroma alatt - a helyzetet egyelőre nem tartotta megfelelőnek a nemzetőrség "rendszeresítésére", de - a hadügyminisztérium fenti rendeletére május 10-én adott válaszában - közölte, hogy mihelyt lehetőség nyilik rá, a szervezőmunkához hozzáfog. Tájékoztatta a minisztériumot arról is, hogy Aulich tábornok Pestre való bevonulása után megbízta az osztrákok által hivatalából elmozdított "Vukovics Mihály volt nemzetőrségi őrnagyot a pesti nemzetőrség főparancsnokságának ideiglenes vezetésével, s hogy Aulichnak ezt a rendelkezését ő a maga részéről átmenetileg megfelelő megoldásnak tartja. Az ostrom elhúzódása, valamint egyéb okok következtében a szervezőmunka meglehetősen lassan haladt előre, s az érdemleges intézkedések megtételére csak május végén kerülhetett sor. Május 29-én Vukovics Mihály egy javaslatot terjesztett fel a hadügyminisztériumhoz, s ennek alapján Kiss Károly felhívta Irányit, hogy adja ki a szükséges rendelkezéseket a szervezőmunka továbbfolytatására, s tájékoztatta egyúttal a követendő irányelvekről. Ezek szerint önálló főparancsnokságot kellett létrehozni Pesten is, Budán is (korábban - 1848-ban a pesti és a budai nemzetőrségnek közös főparancsnoksága volt). A főparancsnokságok feladatai közé tartozott a nemzetőri szolgálatra kötelezett személyek öszszeirása, a nemzetőrök századokba és zászlóaljakba való besorolása, a tisztek megválasztása és a fegyelem fenntartása. Ez utóbbi cél érdekében a főparancsnokságokon belül egy-egy, a katonai törvényeknek megfelelően eljáró biróságot kellett felállitani. Közölte Kiss Károly azt Is, hogy a nemzetőrségi szolgálat mindenkit "egyenlően kötelez"; a kormánybiztos tehát ennek megfelelően, de azért "a körülményekhez alkalmazva" járjon el a nemzetőrségi szolgálat alól való felmentési kérelmekkel kapcsolatban. Végül a kormánybiztos feladatává tette a rendelet a zászlóaljparancsnokok kinevezését is, és tudatta, hogy - miután a nemzetőrség egy minisztertanácsi határozat értelmében a belügyminisztérium hatáskörébe került - a nemzetőrségre vonatkozó kérdésekben a belügyminisztériummal kell a továbbiakban felvenni a kapcsolatot. A rendeletben körvonalazott intézkedések megtételét Irányi megkezdte, a szervezőmunka azonban változatlanul lassan folyt, igy a nemzetőralakulatok felfegyverzésére csak június második felében kerülhetett sor. 10 9 OL OHBÂlt.ir. 1849:6508. °BLF Pest Tan.jkv. Közgyűlés 1849. jún. 14., uo. Rendőri ir. 1848/49:322, OL OHB. Alt. ir. 1849:7887, uo. Bm. Nemzetőrségi ir. 11. kútfő. Vegyes nemzetőrségi iratok, uo. Hm. Alt. ir. 1849:11547 1849 T4136 1849:15798.