Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Szőcs Sebestyén: Irányi Dániel pest-budai kormánybiztossága 1849-ben

Irányi megkezdi tevékenységét. Adminisztratív és politikai jellegű intézkedései A kinevezése idején Debrecenben tartózkodó Irányi Kossuth rendeletének kézhezvétele után azonnal Pestre utazott, s már április 27-én falragaszokon hozta az érdekeltek tudomására kinevezését, Pest város hatósága pedig a 28-i közgyűlésen vette hivatalosan tudomásul Irányi biztosi megbizatását. Tudomására jutott azonban Hentzinek is, aki egy 30-án kelt hirdetményében statáriális biróság elé állitással fenyegette meg azokat, akik az "april 14-kei végzés szerint most már lengyel-magyar köztársaság elnöke" által "Budapest kormánybiztosául" kinevezett Irányival bármilyen kapcsolatba akarnának lépni; majd néhány nappal később egy csapatot szándékozott Pestre átdobni, hogy Irányit elfogassa. Terve azonban nem valósult meg, s Irányi zavartalanul megkezdhette tevékenységét. Mindenekelett pénzügyi téren kivánt rendet teremteni. Ezért már április 28-án intézkedett - Kossuth egy erre vonatkozó rendelete alapján - a Windisch-Gratz által kibocsájtott, s az ország "közjövedelmeire forgalmi eszköz gyanánt kény szeritett" 5, 10, 100 és 1 000 forintos fizetési utalványok érvénytelenítéséről. Rendelkezése következtében a tanács május 2-i ülésén kiküldte Aigner tanácsnokot és Ritter István városi főügyészt annak megvizsgálására, hogy a város pénztáraiban mennyi Windisch-Grátz-féle utalvány található. Ezután politikai vonatkozású intézkedéseket tett Irányi: május 1-én megtiltotta a császári hatóságok által kibocsájtott rendeleteknek való engedelmeskedést, s honárulási vétség terhe mellett a magyar törvények, illetve a magyar kormányzat által kibocsájtott rendeletek megtartására szólitott fel. Gondoskodott arról is, hogy a katonai parancsnokság és Lukács Sándor országos hadfelszerelési kormánybiztos rendeletei kivételével bármiféle felhívás vagy hirdetmény csak az ő tudtával jelenhessen meg. Május 1-én kelt az az intézkedése is, amelyben meghagyta, hogy politikai vétségek miatt - "a tetten kapatás esetét, továbbá a bélyegzett kétségentull, vagy a könnyen szökhetés miatt rögtöni eljáredes, Pest város katonai parancsnoka által kiadott kiáltványban Irányi magát „az ország kormánya"-nak nevezi, majd egy május 7-én kelt, Szemere miniszterelnökhöz intézett jelentésében a fenti hirdetményről tájékoztatva a címzettet, közölte, hogy a kiáltványt ő mint a kormány képviselője írta alá (OL Bm.Eln.ir. 1849: 22). Irányi ezzel kormánybiztosi megbízatásának sajátos, a vidéki törvényhatóságokban működő kormánybiztosok megbízatásától lényegében eltérő jellegére és fontosságára utalt; arra, hogy ő nem egyszerűen a kormány megbízottjának, hanem a kormány fővárosba küldött tagjának tekintette magát. Áldor Imre ugyanakkor Irányi biztosi feladatai egyik lényeges elemeként annak rendőri jellegét hangsúlyozza (A Nép Zászlaja Naptára 1869 39.), s megbízatásának rendőri jellegét emeli ki elsősorban Fábiánné Kiss Erzsébet is. (Fábiánné: Az országos rendőrség - Levéltári Közlemények 44-45. évfolyam 203. sk.) - Az Irányi ellen intézett cikkek címei: „Az erdélyi biztosság", valamint „A sem nem boldogító, sem nem fénylő, hanem búsongó flamingók" (EL 1849. máj. 4.) illetve: „Hallja meg a kormány (EL 1849. máj. 5.) A jobboldalhoz tartozó politikusok egyébkénta szabadságharc bukása után is többször támadták Irányit, s gyakran vetették szemére, - hasonlóan az Esti Lapok cikkírójához - a Madarász Lászlóval való politikai és baráti kapcsolatait, ugyanakkor tapasztalatlan, a politikához mit sem értő, hangoskodó és karrierista figurának próbálták beállítani, s több ízben is nyomatékosan hangsúlyozták, hogy Pesten egyáltalán nem kedvelték őt. Ld. ezekre vonatkozóan többek között: Szilágyi Sándor: A magyar forradalom férfiai 1848-49-ből. Pest 1850. 326., uő.: A magyar forradalom 369., Kovács Lajos: A békepárt a magyar forradalomban. Válaszul Irányi Dániel röpiratára. Bp. 1883. 73., 74., 90., 129. stb. Az egyébként mérsékelt Vukovics is úgy emlékszik különben vissza rá, mint aki „nem annyi tevékenységgel, mint arrogantiával viselé egyenesen Kossuthtól nyert kormánybiztosi hivatalát Pesten", és aki merő hiúságból semmiféle „kisebb hivatalt" nem akart elvállalni, nehogy ily módon esetleges miniszteri kinevezésének esélyeit csökkentse. (Vukovics: i.m. 483., 516.) Irányi Vukovics szerint a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszteri tisztre volt Kossuth egyik jelöltje.