Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)

"Mindenéből kifosztott, éhező, szenvedő főváros"

A mindennapi élet nehézségei a második világháború utáni Budapesten

65

A Fény utca 15. bérház homlokzati terve (BFL XV. 17.d.329 13195. 6. p.)

helyükön is.171 Dietzgenék és Pátkaiék egyre több ismerőséről derült ki, hogy B-listára kerültek, kisgyerekekkel, idősen, betegen maradtak jövedelem nélkül. A betegeskedő Dietzgenné mellett több egykori úrinő megfordult, akik egy tányér meleg ebédért, néhány óra fűtött szobáért és néhány forintért eljöttek bejárónőnek.172 173 „Egy társadalom morális igénye megsemmisült. És mindenki gyűlölt mindenkit. ”m - írta Márai Sándor a háború utáni évek értékválságáról. Az emberek látszólag, a nyilvános szféra szintjén kénytelenek voltak gyorsan alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz, a magánélet szintjén, a családokban azonban a korábbi világkép élt tovább.174 Hogy ez mennyire így volt, azt Dietzgenné egyik utolsó levele is alátámasztja: „ Tehát Palit is utolérte a végzet, ezt nem lehet elkerülni, csak használjon is. Máriáéknál még nem volt róla szó,

171 Lásd Nagy 2009.; „ Csengőfrász még nem volt, de néha már kopogtak - éjszaka is, nappal is - a lakásajtókon. ” Márai 2014. 355.

172 Egyetlen nem úriasszony bejárónőjüket ugyancsak B-listára tették a pénzjegynyomdánál, mielőtt munkásnőnek állt, tíz évig dolgozott egyik ismerősüknél cselédként. Ő csak rövid ideig segített be Dietzgenéknél, mert a sok elbocsátott között egyetlenként jól fizető állást kapott a Nemzeti Bank mátrai üdülőjében. BFL XIII.70 Dietzgenné Pátkainéhoz, Budapest, 1948. január 7., február 23.

173 Márai 2014. 342.

174 Kunt 2017. 92-94.