Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)
"Mindenéből kifosztott, éhező, szenvedő főváros"
A mindennapi élet nehézségei a második világháború utáni Budapesten 55 Budapest V, a budai Duna-part és a lerombolt Margit híd a Kossuth Lajos híd pesti hídfője felől nézve, 1946. (Fortepan 78944/Adományozó: Berkó Pál) lejutni úgy, hogy a lépcsők többsége elpusztult, már önmagában nehéznek bizonyult.135 Mária munkahelye, a Nemzeti Bank, pedig elérhetetlen messzeségbe került. A Dunába robbantott hidak nélkül a folyó ismét kettévágta a fővárost, csak csónakokon lehetett átkelni. 1945 februárjának közepén írta egy szemtanú, hogy még dr. Csorba János, a polgármester is lebeszélte őket arról, hogy megpróbáljanak Pestről Budára átjutni. Mégis elmentek a Margit hidtól északra épülő gyaloghídig (Manciig), ahol a legtöbb csónak járt, de legalább kétszázan tolongtak a parton és a kis járművek alig tudtak haladni az erősen hullámzó folyón. A várakozók ráadásul arról beszéltek, hogy a budai oldalon még nagyobb a sor, akár két napig is eltart, mire valaki feljut egy csónakra. Találkoztak egy szavahihető ismerőssel, aki előző délután 15 óra tájban állt be a sorba és másnap reggel ért át Pestre.136 Mária 1945. március 23-án, az ideiglenesen, pótelemekkel járhatóvá tett Ferenc József (ma Szabadság) hídon jutott át először a munkahelyére, 135 A Várnegyed a főváros legnagyobb károkat szenvedett városrészei közé tartozott. Horler Ferenc egykorú felmérése szerint 200 épületből 30 megsemmisült, 17 teljesen és 88 részben lakhatatlanná vált. A lépcsők mellett a támfalak sérülései és az ebből származó hegy csuszám lások okoztak komoly problémát. Sípos 2008. 297.; Markos 1947. 24. 136 Dr. Merétey Sándor feleségéhez, Pest, 1945. február 22. Hiteles hivatás (83/c. levél) 164.
