Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)
"Mindenéből kifosztott, éhező, szenvedő főváros"
A mindennapi élet nehézségei a második világháború utáni Budapesten 53 vittek véghez a környék erdeiben, kertjeiben.128 Angyalföldről és Újpestről életüket kockáztatva, a zajló folyón kis csónakokban eveztek át fát lopni a Margitszigetre, de más fővárosi zöldterületek fái sem menekültek a fázó emberek fejszéjétől. Az ostrom alatt, majd azt követően szállítóeszközök hiányában csak a környékbeli erdőkből lehetett a közintézményeket és a lakosságot tüzelővel ellátni, így a fák 30^10%-át kivágták.129 A hivatalokban és a közintézmények egy részében nem fűtöttek, a kórházakat bezárás fenyegette, az iskolákban a tanítást 1946. január 25-től szüntették be. A súlyos tüzelőhiány, különösen a szén hiánya, arra késztette a város vezetését, hogy legalább a nagyüzemek energiafelhasználását korlátozza, a BSzKRt bevétele ennek következtében mintegy felére esett vissza. A lakosság ugyancsak megérezte ezeket a korlátozásokat, de legalább a villanyáram lekapcsolását elkerülték. Az elektromos hálózat kiesése ugyanis szükségszerűen kihatott volna a vízszolgáltatásra, a főváros nyersolaj készlete csak nagyon rövid időre tudta volna pótolni az áramot. Minden nap retteghettek, hogy Bánhidán elfogy a szén, mivel 1946 januárjának végén a Kelenföldi Erőműben már csak egyetlen napra elegendő szenet tartalékoltak.130 A következő telet Mária és édesanyja már a lakásukban töltötték, de a januári nagy hideg ekkor sem kímélte őket. Az egyrétegű üveg nem sokat védett a tartósan -10 fok alatti hidegben, a gázcsap befagyott és használhatatlanná vált, a konyhában azonnal megfagyott a víz, így átmenetileg a fürdőszobában főztek és ettek. Az emeleten egyedül náluk folyt még víz a csapból, ezért a szomszédok - volt, akinek a wc-je is befagyott - hozzájuk jártak vízért. A fürdőben a vizet villanybojler melegítette, ők így még fürödni is tudtak. Petrányi Lili, Mária régebbi pártfogója 1946 decemberében arra panaszkodott levelében, hogy „rémes a hideg és mi bizony csak szobában vagyunk. Fagyott kezemmel és lábammal sokat szenvedek. ”131 1947 végére sem sokat változtak a körülmények, Pátkainét kénytelenek voltak megkérni, hogy kicsi leányát ne hozza magával, ha esetleg látogatóba jönne, mivel a lakás a hideg miatt kisgyermek számára nem megfelelő.132 A közeli Fény utca 2. számú ház lakói 1955-ben (tehát kilenc évvel később) elkeseredésükben a sajtóhoz fordultak és nyílt levélben kérték a házuk helyreállítását. A ház Retek utcai falát ért akna- és gránátbecsapódások okozta lyukakkal 128 Fapiac a Nyugatinál. Szabadság 1946. január 9. 7. sz. 2. p., Január végére megjavul a ffiváros tüzelőellátása. 1946. január 10. 8. sz. 2. p. 129 A Margitszigeten lévő romos épületekből is loptak, amit értek, a csempéktől az elektromos vezetékig. A szigeten lakó családok, „Budapest modem Robinsonjai” próbálták távol tartani a tolvajokat, mivel a rendőrség a híd nélküli időkben nem képviseltette magát, tizenkét felfegyverzett szigetlakó vállalta az őr és a rendfenntartó szerepét. Téli őrjárat a Margitszigeten. Hogyan élnek Istentől, postától, közművektől, rendőrségtől elhagyatva Budapest modem Robinsonjai. Demokrácia 1946. február 24. 8. sz. 6. p.; A fotósok egyik népszerű témája volt abban az időben a hátukon tüzelőt cipelő gyermekek, idősek fotózása. Albertini 1997. 157-158.; A zöldövezeteket ért károkról lásd Markos 1947.24. 130 Fővárosi Közlöny 1946. január 24. 4. sz. 70. p. 131 BFL X1I1.70 Petrányi Lili Pátkainéhoz, Budapes, 1946. december 20. 132 BFL XIII.70 Dietzgenné Pátkainéhoz, Budapest, [1947. január], 1947. március 6., Dietzgen Mária Pátkainéhoz Budapest, [1947. január], 1947. november 21.
