Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)
Levelek 1944-1947
228 Budai úrinők romlakásban Édeseim, Mária húgáékhoz Budapest, 1947. április 2. Pali lapját megkaptam, igyekszem is cukrot szerezni, de egyelőre nem kapható. Sajnos, nem tudok jó hírekkel szolgálni. Anyus, mióta kijött a kórházból, folyton érzi a karját, amelyikből a vért vették és szinte kicsavarták belőle. Emlékeztek rá, azon volt is egy visszérgyulladás. Itthon mégis csak használta, kicsit főzögetett, kötött, stoppolt és a karja mindig fájt. Utóbbi napokban mindig jobban. Megkértem a Mabi-orvost, ha felénk jár, nézze meg. Tegnap itt volt és megállapította, hogy trombózis. Most megint fekszik az ágyban vállig borogatásban, a karja alatt párnával. Azt mondja, mivel már majdnem egy hetes a dolog, reméli, hogy nem fog tovább terjedni és reméli, hogy most már talán nem fog rög leszakadni és bajt csinálni. - Képzelhetitek, hogy mennyire meg vagyok ijedve és szegény Anyus milyen lelkiállapotban van. Höfler megnézte őt, amikorra Palival megbeszélte. Azt mondta, hogy a hozzátartozók meg vannak ijedve, mint amekkora a baj. Nagyon jónak találta a kórházban előírt gyógyszereket. Megmérte a vérnyomást és 160 volt. Azt mondja, nincs is szükség arra, hogy mint háziorvos működjék nálunk, nincsen olyan baj. Ezért a vizitért 20 forintot kért. Most nem őt hívtam, mégpedig azért, mert a kórházban előírt gyógyszereket a Mabi-orvossal írattam fel, és ha megint kórházra kerül a sor, megint csak hozzá kell fordulnom. Majd csak akkor hívom megint, ha ellenőrizni akarom ennek az orvosnak a véleményét. Pali, kérlek, írjál nekem erről a kartrombózisról, de ide a Bankba! Nem tudom, hogyan kezeljem. A kart mégis csak megmozdítja, amikor megfordul az ágyban és felkel a wc-re. Szabad-e ezt egyáltalán? A jó Isten éppen most vezette el hozzánk a Schleemé Mariskát. Ő most elvállalta nálunk a munkát naponta 9-től 12-ig. Bevásárol, megcsinálja a kis takarítást, megfőz és elmosogat. Most ő van Anyusnál, aztán bezárja az ajtót és Vi 4-kor jövök én. Addig szegény egészen egyedül van és mi minden történhetik az alatt az idő alatt. Szörnyű elgondolni is. Úgy látszik, Anyusnak nem lehet injekciót adni. A Mabi-orvos most még a vérnyomását sem mérte meg a másik karján, nehogy bajt csináljon a leszorítással. Anyus folyton azt hajtogatja, hogy a kórházban rontották el. Hogy lába már itthon is meggyógyult volna és a karjait tönkretették a sok injekcióval és a vastag injekciós tűkkel, amikkel felszakították az ereket. Pali írjál, hogy mit csináljak! De jó volna, ha itt lennél! Nem tudok többet írni, mert nagyon ideges vagyok. Mindnyájatokat csókollak: Mária
