Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)
Levelek 1944-1947
Levelek a Fény utcából 1944-1947 217 Már két napja meg van ez a levél írva, de még itt van. Szegény Mária van pácba a hivatalba, az ő jó segítségét máshova helyezték, Panka szabadságon van és a B-listával kapcsolatban nagyon sok a dolog. Ilon volt itt, Hankisné. Nehéz az ő sorsuk is. Ilon kosztosokat tart, egyetemi hallgatókat, nem néz ki jól, látszik rajta, hogy sokat dogozik. Más újság nincs, napról napra várok levelet Tőled, de hiába. Hogy vált be a forint? Nagyon szűkén adják. Zóra ma itt sírt nálam, 105 forint nyugdíja, ugyanannyi a lakbére. Nem vesz tőle senki semmit, mert nincs pénz és nem tudja, mihez kezdjen. Úgy sajnálom, kenyeret adunk neki, még itt-ott egy vacsorát, de sajnos mást nem tehetünk. írjál a tojás ügyben, ha Te nem, Pipi! Úgy hallom, beszüntették a magántanulást. Rónáné, ki tanítóné, mondta. Még egyszer Isten áldjon, sokszor csókol: Anyus [Ui.:] Mária csókoltat, minden jót kíván az évfordulóhoz. Ilikének még mindég spilhosit akarsz? Vagy más ruhácskát? írd meg a hosszát és az ujja hosszát a belső varrásnál mérve. Dietzgenné Pátkainéhoz Budapest, 1946. Édes Ucikám, drága Gyermekem, már minden nap vártam leveledet, de hiába. Beteg voltam és olyan jó lett volna Tőled egy pár sor. Ma éppen, mikor készültem leülni, hogy írjak Neked, jött a leveled. Nagyon örültem neki és köszönöm, hogy olyan sokat írtál az én drága Kicsimről. Ha már nem láthatom, így gyönyörködhettem benne, milyen édes és okos! Csókold meg sokszor helyettem. A cipőcskére a 60 forintot majd elküldöm, ezt vedd neki a hócipő helyett, de jó vastag talpút vegyél neki, hogy meleg szokerlival járhasson! Jó vastag kis szokerlit kössetek neki! Én tehát egy hétig feküdtem, mindenféle bajom volt, vese, vastagbél, máj, amit akarsz, de legrosszabb egy érgörcs volt a fejben, ez szörnyen fáj. De még ennél is jobban az isiász, amely mikor már jobban voltam és egy kicsit kiültem, jött rám. Csak egyszer volt és egyre félek, hogy megismétlődik, mert folyton megvan egy kis emlékeztető fájdalom a csípőben. Most nagyon jó dolgom van, szegény Márikám nagyon vigyáz rám, egy hétig itthon volt és most nem mer túlórázni, hogy délután itthon lehessen, akkor főz másnapra, mosogat, mert nem mer kiengedni a hideg konyhába. Reggel kitakarít, befűt és ha már meleg van, szabad csak felkelni. Úgy félek, hogy megárt neki, agyondolgozza magát. Most valakit ide akar venni arra az időre, még ő nem lehet itthon. Már van is kilátásban egy csendőr-alezredes özvegye, kinek az urát nem igazolták és nincs nyugdíja.
