Géra Eleonóra Erzsébet (szerk.): Buda város tanácsülési jegyzőkönyeinek regesztái 1708-1710 - Budapest történetének forrásai 13. (Budapest, 2016)

Regeszták

94. (VI. 610.) Peter Lepp budai polgár beadványa ügyében a tanács a már előzőleg kiadott tanácsi határozat mellett marad, nem tiltják meg azonban, hogy bizonyos órákban a házakban a gyermekeket tanítsa.

95. (VI. 610.) A jezsuiták az Élelmiszerraktár melletti használaton kívüli (öeden)m templomukban az ő oldalukon elkezdték lerombolni a főfalat. Folyó hó 8-án a tanács parancsára Keppeler, a Telekkönyvi Hivatal vezetője felszólította a jezsuitákat, hogy tartózkodjanak a falrombolástól és ez ellen első alkalommal tiltakozott. A fal rombolását azonban nem hagyták abba, ezért a magisztrátus nevében március 10-én Keppeler másodszor is tiltakozott.208 209 210

1708. március 12.

Sauttermeister, Zaunockh, Krempel, W. Bösinger, Wähler, Eckher, Schmidt, Wieser

96. (VI. 611.) Wolf Heinrich Bösinger tanácsos és Rüdiger Kaspar Keppeler jelentést nyújtott be a Johann Schick és Franz Perghofer között kitört viszályról. A tanács úgy dönt, hogy a végelszámolást helyezzék el a Városi Kancellárián, illetve az érdekeltek kérésére engedélyezik másolat kiadását.

97. (VI. 611.) Johann Baptist Hacker egy bécsi királyi alapítvány nevében (in nomine deß königlichen Stiffts ad reginam zu Wien)2'0 ház- és teleklevél kiállítása miatt folyamodik a tanácshoz, mely a kérést teljesíti, de kiköti, hogy a hitelezőket erről előtte értesíteni kell.

98. (VI. 611.) A pékek fő- és alcéhmestere beadványában a kontárkodás beszüntetését kérte. A tanács meghagyja a strázsamestemek, hogy a szokásos heti piacokon a pék polgárok bejelentése alapján vegye el a nyilvánosan árult kenyereket (öffentlichen faihl habende Brodt).

99. (VI. 612.) A molnárcéh fő- és alcéhmesterének beadványára a tanács úgy határoz, hogy rendeljék el a letartóztatást (Nahmhafftmachung).

208 VII. 451.

209 Az egykori domonkos templom és kolostor épületéről volt szó, amelynek telkére az Élelmiszerraktár is épült. A jezsuiták a nevezett fal elbontása után a szomszédos telket a kollégiumukhoz csatolták. A város és a jezsuiták a kegyúri jogok miatt vitában álltak. A jezsuiták többek között azzal érveltek, hogy a város saját plébániatemplom nélkül nem tudná gyakorolni a kegyúri jogait. A magisztrátus - tekintettel a város rossz anyagi helyzetére - a legkisebb ráfordítással és a leggyorsabban úgy juthatott volna plébániatemplomhoz, ha az egyik, még romos egyházi épületet újjáépítteti. Több épület is szóba került, a domonkosok itt említett templomának lebontása ezért érintette olyan érzékenyen a várost, amely ezt a sérelmét még az 1708-ban kezdődő országgyűlésre küldött panaszaik között is szerepeltette, s igyekezett legalább a templom telkét megszerezni. PÁSZTOR [1935.] 45.; NÉMETHY 1876. 114-119.; NAGY 1975. 223.

210 Közelebbről meg nem nevezett, nem azonosítható alapítványról van szó.

77