Géra Eleonóra Erzsébet (szerk.): Buda város tanácsülési jegyzőkönyeinek regesztái 1708-1710 - Budapest történetének forrásai 13. (Budapest, 2016)

Nagy János: Buda város követei az 1708-1709. évi "labanc" országgyűlésen

1719-ig még váratott magára.169 A tanács a diéta alkalmával a mezőgazdasági művelésre alkalmas területek megszerzésével kísérelte meg növelni a város területét. A földhiányban szenvedő város a korábbi évek gyakorlata szerint a környező uradalmak pusztáit vette bérbe, ami újabb megterhelést jelentett a városi kassza számára.170 Ennek elkerülésére a tanács az országgyűlés szünetében utasította a Pozsonyban időző Maylin szindikust, hogy ismételten fogalmazzon kérvényt az uralkodóhoz a Buda környékén lévő (akkor még) puszták a városnak való adományozására, így Kovácsi, Solymár, Budakalász és Csobánka ügyében. Próbálkozását - a jelek szerint a város anyagi gondjai miatt - nem koronázta siker.171

Számos konfliktus forrásává vált a pozsonyi klarissza apácarend budai megtelepedése.172 Az ún. Ritschardy (másként Ricciardi)-féle ház a Vámegyedben (No. 29-31.) hagyaték révén jutott a klarissza apácarend birtokába. A házat még 1705-ben Maria Eleonora Rindsmaul grófnő adományozta végrendeletében a klarissza rendnek.173 A rend későbbi budai központja is itt a Vámegyedben épült ki 1718-tól három szomszédos ház egybeépítésével a mai Úri utcában.174 Az apácák bécsi és pozsonyi kapcsolatrendszerüket felhasználva megtagadták az adófizetést és a kvártély biztosítását ingatlanaik után.175 A városi tanács válaszképpen követét azzal bízta meg, hogy indítson keresetet a rend ellen és a pozsonyi, illetve a bécsi kormányhatóságoknál tiltakozzon az apácák önkényes eljárása ellen, de úgy tűnik, törekvése nem járt sikerrel.176 A klarisszák mellett ugyanebben az időszakban számos szerzetesrend telepedett meg Budán, akik adományként nyert ingatlanaik után mentesültek a városi közterhek alól, ezért volt az ő esetükben annál inkább szembetűnő a város eljárása.177 Az apácarend az országgyűlésen is megpróbálta érdekeit érvényesíteni, ahol állítólag a város elleni panaszait is beterjesztette a rendeknek. A porció - és a hegyvám fizetésének megtagadásán túl az új birtokos a domonkos rend középkori birtokigényeit elevenítette fel:

169 BFL IV.1002.uu. Nr. 334. Maylin szindikus levele a városi tanácshoz (1709. november 4.), illetve annak válasza: uo. (1709. november 15.). A fürdő történetére: NAGY 1957. 96.

170 NAGY 1975. 79-80.; GÉRA 2009. 231.

171 BFL IV.1002.uu. Nr. 334. Buda városának utasítása Maylin szindikushoz (1709. október 21.). Maylin a jelek szerint a város által az adománylevélért járó taxa fizetésének gondolatától is visszarettent, ezért sem tanácsolta a városnak a további erőfeszítéseket, ismerve annak nem túl kedvező anyagi helyzetét: uo. (1709. november 25., december 24.).

172 HORLER 1955. 414.; SIMON 2011. 501.

173 SIMON 2011. 501.

174 SIMON 2011.501.; HORLER 1955.414.

175 BFL IV. 1002.UU. Nr. 208. A bécsi klarissza apácarend folyamodványának másolata az uralkodóhoz (dátum nélkül).

176 BFL IV. 1002.ff. 1. d. Országgyűlési követutasítás (1708. október 31.).

177 SCHWARCZ 2001. 139.

57