Géra Eleonóra Erzsébet (szerk.): Buda város tanácsülési jegyzőkönyeinek regesztái 1708-1710 - Budapest történetének forrásai 13. (Budapest, 2016)
Nagy János: Buda város követei az 1708-1709. évi "labanc" országgyűlésen
latok közöttük.133 Ebben a helyzetben a város lassan megkezdte saját érdekében a tapogatózást a nála hatalmasabb támogatókkal rendelkező jezsuita rend ellenében. A tanács már a diéta idején megpróbált követei útján tájékozódni az ügyben, hogy más városokban (így Pozsonyban) bírnak-e a jezsuiták plébániát és, hogy a perselypénzzel hogyan számolnak el, talán ismerve a rend szabályzatát, amely tiltotta tagjainak a plébánoskodást.134 Thomaso (Thomas) Raspassanit a jezsuita rend rektora ekkor erősítette meg vízivárosi alplébánosi és vikáriusi tisztségében újabb hét évre, ami kiváltotta a városi tanács tiltakozását, abban az időpontban, amikor a város magának vindikálta a főkegyúri jogokat.135 A tanács nem volt megelégedve a plébános nyelvtudásával és erkölcseivel sem a követeknek adott tudósítása szerint. A vikárius nemcsak, hogy németül nem tudott rendesen (állítólag „rácul”, vagyis feltehetőleg horvátul és magyarul tartotta beszédeit), az esketéseknél, keresztelőknél nem gyóntatott, nem prédikált, nem járt ki a betegekhez és a haldoklókhoz. Állítólag híveit a kocsmákban szokta fogadni, noha saját háza is volt. A mulatozások miatt elhanyagolta lelkipásztori teendőit. A perselypénzt saját belátása szerint kezeli, ezért a plébános mellé a város által kijelölt gondnokot kellene állítani. A városi tanács Raspassani ellen és főkegyúri joguk visszaállítása érdekében magához a prímáshoz, Károly Ágosthoz fordult, ám az a felhozott vádakat elutasította.136 A magisztrátus - demonstrálandó középkori főkegyúri jogainak folytonosságát - még a diéta alatt lépéseket tett követein keresztül a középkori Nagyboldogasszony plébániatemplom kincstárának Pozsonyból való visszahozatalára. A török hódítás miatt a középkori fővárosból 1526-ban elmenekített és hosszú időn át a pozsonyi társaskáptalannál őrzött kegytárgyakat (többek között Szent Kereszt és Alamizsnás Szent Jánosereklyéket) végül 1712-ben sikerült a városnak megkapnia és hazaszállítania. Az ereklyéket - a jezsuita rend tiltakozására - nem a templomban, hanem a városháza kápolnájában helyezték el megőrzésre.137 A jezsuiták és Buda város tanácsa között zajló jogi-politikai küzdelem végül csak 1773-ban ért véget a rend feloszlatásával.138 133 BFL IV.1002.ff. 1. d. Országgyűlési követutasítás (1708. március 15.). 134 BFL IV.1002.ff. 1. d. Országgyűlési követutasítás (1708. március 15.) 10. pont. és erre: Géra 2013. 179. 135 BFL IV. 1002.ff. 1. d. Országgyűlési követutasítás (1708. március 15.) 9. pont. 136 BFL IV.1002.ff. 1. d. Országgyűlési követutasítás (1708. március 29.) 24., 25. pont, továbbá április 19. 12. pontja. Lásd még: GÉRA 2013. 658., 660.; GÉRA 2014a. 181. 137 NÉMETHY 1876. 133-137., az ereklyék későbbi sorsára: RÁKOSSY 2015. 233. 138 BFL IV.1002.uu. Nr. 123. Ulrich Benedict Maylin az 1709. május 22-től 1710. augusztus 23-ig terjedő követségének költségei (1711. május 6.). Maylin özvegye ura érdemének tudja be a plébániatemplom kincseinek hazahozatalát, erre ugyanott: „Specification was die Frau von Freydenbergin an der gemeinen Statt Ofen anfordert” (1718 körül). 52
