Géra Eleonóra Erzsébet (szerk.): Buda város tanácsülési jegyzőkönyeinek regesztái 1708-1710 - Budapest történetének forrásai 13. (Budapest, 2016)

Géra Eleonóra Erzsébet: "Uram Irgalmazz nekünk vagy elveszünk!" Buda a Rákóczi-szabadsághar és a pestis szorításában

A kurucok elől menekült rácok kérdése

A városiak megélhetését veszélyeztették továbbá a kurucok elől Budára menekült - vagy ennek ürügye alatt beköltözött -, a helyben lakóktól megkülönböztetett, ún. idegen rácok, akik a magisztrátus állítása szerint feltűnően nagy számban űztek valamilyen kereskedelemmel kapcsolatos tevékenységet, sokszor a budai várparancsnok oltalma alatt. Pfeffershoven még azután is csak vonakodva hagyott fel az idegen rác kereskedők nyílt pártolásával, miután a Magyar Kamara levélben kérte fel az Udvari Haditanácsot arra, hogy a budai várparancsnok segítsen a városnak eltávolítani a nevezett jövevényeket. A szentendrei idegen rácok tevékenysége több ponton sértette a helyi kereskedőcéh kiváltságait, amelynek tagja volt a tanácsos, majd polgármester Friedrich Sauttermeister is. Számos feltételt kellett annak teljesítenie, aki felvételét kérte Buda legtekintélyesebb céhébe, a kereskedőcéhbe. A céhbe kívánkozóknak, ahogyan más céhek esetében is, elsőként igazolniuk kellett törvényes származásukat, tisztességes életvitelüket, a mesterségük kitanulását, kérvényezni a polgárjogot, ehhez házat és fegyvert vásárolni, legalább három évig helyben lakni, megházasodni. Elvárták még a jelentkezőktől, ha korábban máshol nem szereztek mesterjogot, hogy három évig valamelyik budai kereskedőnél szolgáljon legényként, hogy közben kiismerhessék természetét. A felvételi eljárás során tisztáznia kellett, hogy pontosan mivel is fog kereskedni. Az eljárás fontos részét képezte a felvételi díj befizetése, ami a céh társadalmi megítélésének megfelelően igen jelentős összeg volt: céhen kívülieknek 30 tallér, helyi kereskedő fiának pedig 15 tallér.61 A céhen belüli kereskedőkkel megegyezni a konkurenciaharc miatt nem bizonyult egyszerű feladatnak, a felvételi eljárás még abban az esetben is évekig húzódhatott, ha a jelölt minden feltételt maradéktalanul teljesített és a tanácsosok határozatukkal támogatták.62 A felvételt követően a kereskedő a tanácsnál kérelmezte nyilvános bolt nyitását, egyébként is kizárólag engedéllyel lehetett az évi négy szokásos vásámap kivételével nyilvános boltot tartani a Várban, a Vízivárosban és a Tabánban, vagy árulni a piactereken és utcákon lévő standokon, illetve a hajókon. Az 1697-ben kiadott kiváltságlevél lehetővé tette rác kereskedők és szatócsok felvételét is a céhbe: megfizettették velük a 30 tallért, de a visszafoglalás után nyolc évig helyben élőktől nem várták el a mesterség kitanulásának iga-Dominica kiskorú. Az 1725-ben megkötött egyezséglevél szerint az özvegy és a mostohaapa a budai apai örökségrész fejében minden leánynak 1000 forintot ígért. BFL IV.1002.Z. Nr. 1025.

61 ÖStA KA HKR Protokoll Expedit 1709. Mai Nr. 236. (Bd. 458. föl. 508.), 1709. Nov. Nr. 253. (Bd. 459. föl. 1029.), 1710. Febr. Nr. 21. (Bd. 463. föl. 125.)

62 Jó példa erre az Egerből áttelepedni kívánó Michael Spatz esete. Lásd GÉRA 2014a. 296.

38