Géra Eleonóra Erzsébet (szerk.): Buda város tanácsülési jegyzőkönyeinek regesztái 1708-1710 - Budapest történetének forrásai 13. (Budapest, 2016)

Géra Eleonóra Erzsébet: "Uram Irgalmazz nekünk vagy elveszünk!" Buda a Rákóczi-szabadsághar és a pestis szorításában

tartozó zsidókon kívül kamarai és katonai joghatóság alatt élők is vannak Budán. A védett zsidókhoz hasonlóan elsősorban kereskedelemmel foglalkozó idegen rácok esetében ugyanezek a problémák merültek fel. Ezeket a betelepülőket a várparancsnok vagy a tisztek nem önzetlenségből támogatták, hanem különféle ajándékokért, pénzért, szolgáltatásokért cserébe.32 A pénztelen időkben a magisztrátus és az érintett városiak különösen érzékenyen reagáltak a városiak gazdasági érdekeltségeit veszélyeztető esetekre.

Elegendő készpénz hiányában fizetőeszközként átmenetileg a bor került előtérbe. Nemcsak a magisztrátus fizetett gyakran a városi szőlőkben termett borral, hanem az említett városiak felett álló rétegek képviselői is elsősorban az italmérésben rejlő üzleti lehetőségeket igyekeztek kiaknázni. A helybéliek, a nagy létszámú katonaság és az átutazók még a nehéz időkben is elegendő bevételt hoztak az italmérések tulajdonosainak, főleg, ha az italt a polgároknál kedvezőbb áron kínálták. A határban szőlőbirtokkal rendelkező császári hivatalnokok és tisztek, egyházi birtokosok lehetőleg megspórolták az egyébként veszélyes szállítás költségeit és a városiak tiltakozása ellenére inkább helyben értékesítették a bort. Sok bosszúságot okozott a magisztrátusnak a városi kiváltságok miatt nehéz helyzetbe került Johann Christoph Zennegg kamarai adminisztrátor, aki Kollonich Lipót esztergomi érsek kifejezett kérésére sem hagyott fel a borméréssel, ahogyan a városban lakó Putanics prépost sem. A Kamarai Adminisztráció tanácsosa, Brunner és a magisztrátus között kialakult ellenségeskedés egyik oka ugyancsak a bormérés lehetett, a másik pedig az, hogy megpróbált több polgárt a tanácsosok ellen hangolni. Az Udvari Kamara azonban a városatyáknak adott igazat, mire megkövetésükig lefoglaltatták a magisztrátus ellen beszélő Brunner borát, amit később a pestiskórház betegeinek adtak. A helybeli italmérésből leginkább hasznot húzó tizedtulajdonosok az előző években azzal kívánták mérsékelni a budai adózók tizedként beszedett, majd a városi árnál olcsóbban kimért borok miatti felháborodását, hogy hozzájárultak a szüretelők védelmével megbízott katonaság kifizetéséhez. Az 1707 őszén tartott szüret őrzésére kirendelt katonáknak járó mintegy 1200 forint kétharmadát azonban a tizedtulajdonosok már nem akarták a korábbi évekhez hasonló mértékben átvállalni. Az egyeztető tárgyalások során a magisztrátus a szokásos arányok megfordításának elfogadására kényszerült, így rá hárult az összeg kétharmada. ígéretük ellenére azonban a tizedtulajdonosok a maradék 400 forint megfizetését tovább halogatták, eközben

32 Oross András kutatásai alapján a győri német várparancsnok a rácoktól meghatározott öszszegeket szedett a Bécsből szárazföldön vagy vízen szállított áruik után, a piacra érkezőktől a standjaik után, a várban boltot tartóktól pedig évente egy szőnyeget vagy takarót kért. A zsidóktól ugyancsak pénzt kért a letelepedésük engedélyezéséért és a standjaik után. ÖStA FHKA HFU 1702. Jan. 12. ([r. Nr. 417.] föl. 135-136.)

23