Géra Eleonóra Erzsébet (szerk.): Buda város tanácsülési jegyzőkönyeinek regesztái 1708-1710 - Budapest történetének forrásai 13. (Budapest, 2016)

Géra Eleonóra Erzsébet: "Uram Irgalmazz nekünk vagy elveszünk!" Buda a Rákóczi-szabadsághar és a pestis szorításában

Langlet ezredes elnökölt, a Kamara képviseletében Johann Christoph Zennegg jelent meg, valamint meghívást kapott a jezsuiták rektora, Stettner főhadbiztos, a pesti parancsnok de Neuffuille kapitány, Götczy hadbíró, valamint Friedrich Sauttermeister városbíró egyik tanácsostársával.17 A vegyes bizottság döntött az egészségügyi személyzetről, a zárlat elrendeléséről, ellenőrzőpontok felállításáról, valamint gondoskodott a veszteglőzár alá került lakosság ellátásáról. Budán a bizottság nem kapott külön nevet, de lényegében megfelel a Habsburg Birodalom más részein felállított collegium sanitatisdknak. A magisztrátus fölé helyezett bizottsággal a kormányszervek azt próbálták megakadályozni, hogy a város gazdasági érdekeit védelmező városatyák megpróbálják eltitkolni a járványt. A kortársak is pontosan tudták, hogy a pestis miatt lezárt városok a gazdasági vetélkedésben rendszerint alul maradnak, elhúzódó járvány esetén kereskedelmi szerepüket könnyen elveszíthetik, amiből a legközelebb eső, szerencsésebb települések húzhatnak hasznot. Buda és Pest példája ugyancsak igazolja ezt a megállapítást.18

Megtévesztő lehet, hogy a város irataiban kizárólag Daniel Willfersheimbnak, a pestiskórház sebészének nevével lehet találkozni, ezért ez bővebb magyarázatra szorul. A pestiskórházak hatékonyságát és szükségszerűségét nemcsak a szakirodalom egy része kérdőjelezi meg, hanem ezzel a kortársak is gyakran egyetértettek. A pestis nem kifejezetten a szegények betegsége, de általában először a szegényeket sújtotta. A középkori leprosoriumokka\ rokonított pestiskórházak, közismertebb nevükön a lazarétumok elsősorban a szegényebb fertőzöttek tömeges gyógyítására szolgáltak. A pestissel és a halottakkal való mindennapos érintkezés a fertőzésveszély mellett egyet jelentett a társadalomból való átmeneti kirekesztettséggel, hiszen a személyzet lakhelyét a létesítmény területén vagy közvetlen szomszédságában alakították ki, nem hagyhatták el a kijelölt területet, majd aktív szolgálatukat követően veszteglőházba kerültek, s ezután még sokáig tisztátalannak tekintették őket. Ennek következtében a gyakran személyzetként beállított börtönre ítélt foglyok mellett elsősorban azok jelentkeztek ide, akiknek nem nagyon volt veszíteni valójuk. Itt legalább kaptak rendes ételt-italt és szállást. Érthető, hogy a lazarétum vezetését általában kezdő sebészek, fürdősök vállalták, Hamburgban például az első- és másodéves medikusokat állították be pestisorvosnak. Tapasztaltabb kollégáik számára a pestisorvosi fizetség sem volt túl vonzó.19 Johann Dániel Willfersheimbről nem sok információval rendelkezünk, Christoph Zennegg állítása szerint semmiképpen nem lehetett kezdő, mert már az 1690-es évek elején kitört budai pestis ide-17 ÖStA KA HKR Akten 1712. Jul. (r. Nr. 322.)

18 BOYENS 2004. 297., 301-303.

19 BOYENS 2004. 304-307., 313-318.

18