Géra Eleonóra Erzsébet (szerk.): Buda város tanácsülési jegyzőkönyeinek regesztái 1708-1710 - Budapest történetének forrásai 13. (Budapest, 2016)
Géra Eleonóra Erzsébet: "Uram Irgalmazz nekünk vagy elveszünk!" Buda a Rákóczi-szabadsághar és a pestis szorításában
remtenie.3 Az országgyűlési követek kiküldése egyben azt is jelentette, hogy a budai szindikus elutazása miatt a városi adminisztrációt ideiglenesen át kellett szervezni. 1708-ban a tanácsüléseken a jegyzőkönyveket Ulrich Benedikt Maylin szindikus helyett tíz hónapig Augustin Schmidt tanácsos vezette. Ő korábban a Városi Kancellária munkatársaként a jegyzőkönyv tisztázati példányáért felelt. A változtatás nem várt következményekkel járt: a tisztázat elkészítésére felkért személy ugyanis nem tudta a feladatot megfelelő színvonalon ellátni, így fordulhatott elő, hogy az 1708-1710 közötti években bizonyos időszakokban úgy látszik, mintha a fogalmazvány és a tisztázat megcserélődött volna. A regeszták szövegéből egyértelművé válik, hogy a Schmidt által vezetett fogalmazvány nemcsak írásképét tekintve jobb minőségű, hanem a tisztázatnál jóval bővebb, mivel az utóbbiból helyenként egész oldalak maradtak ki. A másoló akkor sem dolgozott pontosan, amikor nem hagyott ki semmit vagy nem érvénytelenített bejegyzéseket, mert gyakran módosított szavakat, félmondatokat, mondatokat, ami kifejezetten értelemzavaró, ebben a formában időnként egyenesen lefordíthatatlanná teszi a szövegrészt. Városigazgatás pestis idején A pestis kitörése 1709 őszén tovább bonyolította a helyzetet, a magisztrátus sorban bocsátotta ki a járvánnyal kapcsolatos határozatokat, amiket egyébként a meghirdetett tanácsnap dátumával adtak ki, mégsem jegyezték be a tanácsülési jegyzőkönyvbe. A járványveszély megnövekedett adminisztratív terhekkel járt: rendelkezni kellett a településrész kitakarításáról, a lakosság és a készletek minél pontosabb összeírásáról, tartalék beszerzéséről, megfelelő egészségügyi személyzet félfogadásáról és a betegek, gyanús esetek elhelyezéséről.4 A pestis idejére felfogadott városi alkalmazottak ugyanúgy kaptak kinevezési határozatot, hivatali utasítást vagy tettek esküt a tanács előtt, mint járványmentes időben. A betegek felkutatására nem állt rendelkezésre elegendő szakképzett személyzet, ezért a kijelölt utcákban a laikusokból toborzott pestisszemlészeknek naponta kétszer alaposan át kellett vizsgálniuk a házakat. A feladatra kijelölt megbízható személyek - gyakran iparos polgárok - az orvosoktól kapott útmutató segítségével döntötték el, hogy a gyengélkedő személy a pestisre jellemző tüneteket mutatja-e, a pestiskórházban vagy a veszteglőházban van-e a helye, esetleg otthonában szigeteljék el a külvilágtól. A betegeket és a gyanús szemé3 Lásd a kötetben a 62. számú regesztát. 4 Az intézkedésekről és a betegek ellátására felfogadott személyzetről részletesen lásd GÉRA 2012. 141-147. 10
