Hat (hét) nemzedék. A Manno család története - Budapest Történetének Forrásai 12. (Budapest, 2015)

Bácskai Vera: Család és történelem

6. Marino István a kultúra és a művészetek pártolója a sivár években, 1852

1852-1860-as évek jegyzőkönyveiben neve egyszer sem szerepel.34 1861-ben és 1867-ben viszont igen sok szavazattal képviselőtestületi taggá választották, és ezekben az években tagja az Árva és gyámügyi, a Javadalmi és költségvetési, valamint a Pénztárakra felügyelő bizottságnak, valamint az esküdtszéknek. Aktívan részt vett a pesti görög-vlach gyülekezet életében is. Kulturális érdeklődését és civil elkötelezettségét tanúsítja, hogy az 1870-es években pártoló tagja volt a Nemzeti Zenedének, és tagja a Magyar Képzőművészeti Társaságnak, valamint a Magyar Természettudományi Társulatnak.

Közéleti tevékenysége mellett persze jelentős szerepet játszott a gazdasági életben is. 1853-ban meghalt cégtársa, Macsó György, aki 1846-ban kelt utolsó akaratában általános örökösévé és végrendelete végrehajtójává őt jelölte ki. Manno öröksége 75 972 forint cégvagyonból, valamint arany- és ezüstneműből állt, összértéke 76 503 forintot tett ki, amelyhez egy meg nem nevezett értékű Kertész utcai házhely is járult. Ettől kezdve Manno egyedüli tulajdonosa volt a cégnek, melynek törlését 1876-ban kérvényezte a Kereskedelmi és Váltó törvényszéknél. Kereskedelmi tevékenysége mellett az 1860-as évektől ipari és banki érdekeltségei is voltak, ezt jelzi a Budai Gőzmalom Rt., a Királyi Egyetemi Nyomda Rt., az Első Magyar Általános Biztosító Rt. és az Első Magyar Iparbank Rt. cégekben elfoglalt igazgatósági tagsága. Csak idős korában, röviddel az

34 Horváth J. András szíves közlését ezúton is köszönöm.