Hat (hét) nemzedék. A Manno család története - Budapest Történetének Forrásai 12. (Budapest, 2015)
Bácskai Vera: Család és történelem
te kenyerét, nemcsak nyugati nyelvekről, de oroszról és lengyelről is fordított. Szépen keresett. ”105 Ez az utolsó mondat azt sejteti, hogy Sándor, talán némileg eltérő világnézete folytán is, könnyebben be tudott illeszkedni az új világba, és - a család többi tagjával szemben - jobban meg tudta őrizni függetlenségét és kedvezőbb jövedelemszerző képességét. Vélhetően ezen konfliktus is szerepet játszott abban, hogy Sándor visszaemlékezésében anyjára koncentrál, aki - legalábbis őszerinte - bár véleményét sosem rejtette véka alá, mégsem törekedett gyermekei életét befolyásolni.106 Máskülönben Istvánnak is - legalábbis amikor visszaemlékezéseit papírra vetette - elég negatív véleménye volt a Horthy-korszakról. Önkéntes évére visszatekintve, bírálta a hadsereg szigorú kasztszellemét, a fegyvernemek közötti presztízsorientált ellentétet. „Az úri osztály fegyverneme, makacs konzervatízmusból, a lovasság volt. Ennek tartalékos tisztjei a felső tízezerből, a többi fegyvernemé alacsonyabb régiókból, a gyalogság főleg néptanítókból került ki. ” - írja. Végül is az egykori magyar hadsereget teljesen korszerűtlennek ítélte, ameny- nyiben a tankok és repülőgépek korában még makacsul ragaszkodtak a lóhoz. A haderőt a szegénység, a korszerű fegyverek és gépek hiánya jellemezte.107 A háború kimenetelét latolgatva borúlátó nézeteket hangoztatott: „ Mindkét nagyhatalom [mármint Németország és a Szovjetunó - B. V.] terve létében fenyegette a régi, mondjuk ki, úri Magyarországot. És mit várhatott Magyarország nyugatról? - Semmi jót.... Mi magyarok egyedül vagyunk, senkire nem számíthatunk. ”108 Nézetei a konzervatív német- és bolsevik-ellenes úri középosztály véleményével csengtek egybe, Sándoré feltehetően ezeken túlment. István a leszerelése után a Közgazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági Karát végezte el. Erre az késztette, hogy szülei sokszor beszéltek arról: valakinek majd folytatnia kell a gazdálkodást, s a legkisebb fiú szokott otthon maradni. „Nekem ezek a gondolatok nagyon kapóra jöttek, mert szerettem a falut, a vidéki életet. El sem tudtam volna képzelni, hogy városban éljek. Gazda lettem, pedig 105 Emlékiratok, 101-102. 106 Unokahúga, Manno Erzsébet közlése ellentmond a történészi feltételezésnek. „ Édesapám már nagyon beteg volt, amikor az emlékiratait irta. így lehetett az, hogy testvéreiről kevesebbet vagy semmit nem írt. Nagyapám és fiai között mindig teljes volt a harmónia... Mind a három ember igen tisztelte egymás világnézetét, beleértve azt is, hogy amikor Sándor nagybátyám szibériai fogságából csontig-bőrig lesoványodva, kommunista világnézettel megérkezett 1947-ben, 2 év fogság után [így]. Emlékszem az egész család derült azon, hogy a család számos tagját már kitelepítették a Hortobágyra, de még mindig ragaszkodott a világnézetéhez. Majd nagy változás csak 1956 után következett be. Most ezt pontosan nem tudom, de bevitték, lezárásra ugyan nem került sor, de azzal vádolták, hogy meg akarta dönteni a Kádár rendszert... ” Manno Erzsébet levele a szerzőhöz. 107 Emlékiratok, 58. 108 Emlékiratok, 64. 72
