Hat (hét) nemzedék. A Manno család története - Budapest Történetének Forrásai 12. (Budapest, 2015)
Bácskai Vera: Család és történelem
Manno Isván életviszonyai - amennyire a szórványosan fennmaradt adatokból megítélhető - polgári, felső középosztályi szinten mozogtak. Ezt tanúsítják lakásviszonyai, valamint tudósokból, művészekből álló baráti köre is. Fia, Szilárd, birtokosként inkább a nemesi, Mária lánya dúsgazdag férje révén pedig a nagypolgári mintát követte. Feltehetően az utóbbi kezdeményezhette 1896-ban a család által lakott első emelet nagystílű átalakítását is, egy valóban nagypolgári lakás kialakítását az igénytelen homlokzatú házban, a Király utca Nagykörúthoz közeli részén, elegánsnak korántsem nevezhető miliőben. Fennmaradt ennek az átalakításnak a különböző helyiségek funkcióját is feltüntető tervrajza.59 A tervező az emeletet a kert felé csaknem kétszeresére növelte (a Π. emelet méretei változatlanok maradtak), s ennek az új szárnynak a kertre néző középső részén alakította ki a reprezentációs helyiségeket: egy kb. 37 négyzetméretes szalont, ugyanekkora ebédlőt, valamint egy kb. 100 négyzetméteres teraszt. A reprezentatív helyiségek részben a teraszról, részben az udvaron, a Király utcai szárnyból, illetve lépcsőházból induló, fedett, loggia-szerű folyosóról voltak megközelíthetőek. Az ebédlőből ajtó nyílt a jobboldali folyosón fekvő konyha, illetve az ahhoz a kert irányába csatlakozó mosogató helyiség és éléskamra felé. A jobboldali folyosó terasz felőli részén az éléskamrához továbbá még egy vasalószoba és egy mosókonyha csatlakozott. A konyha Király utca felé eső oldalára helyezték az udvarra néző cselédebédlőt is. A szalontól balra, a függőfolyosóról egy hatalmas, 82 négyzetméteres ruhatár nyílt; vagyis minden feltétel adott volt a nagy, reprezentatív vendégfogadáshoz. A ruhatár mellett található 3 cselédszobából ítélhetően, nyilván a megfelelő számú személyzet is rendelkezésre állt. A cselédszobák mellett, még mindig az újonnan épített szárnyban alakították ki a csaknem 25 négyzetméteres fehérruha (azaz ágy- és asztalnemű tárolására szolgáló) raktárt. A régi szárny Király utcára néző oldalán 5 egymásba nyíló szoba helyezkedett el. Feltüntettek egy ablak nélküli, az egyik előszobából is megközelíthető hálószobát (amely valójában alkóv lehetett), ehhez csatlakozott a szobából és az előszobából megközelíthető „kamrák” feliratú helység, és az ugyanabból az előszobából nyíló ezüstkamra. Volt még egy, külön előtérből megközelíthető, udvarra néző hálószoba is az épület baloldalán, ehhez csatlakozott a lakás egyetlen fürdőszobája, bejárattal a fehémemüraktárhoz. Ugyanebből az előtérből nyílott az ablaktalan irattár, valamint 2 kamra. A fentieken kívül négy udvarra néző, a lépcsőházból jobbra és balra nyíló előszobából megközelíthető vendégszoba is szerepel a tervrajzon. Bár az egymásba nyíló szobákon, valamint a fedett átjárón és a függőfolyosón át a hatalmas lakás átjárható volt (feltéve, hogy a tervrajznak megfelelően alakították ki), úgy tűnik azonban, hogy a Joannovicsék és a Pelágia 59 BFL XV. 17.d.329. 34 084. hrsz. A tervet Tóth Sándor építőmester szignálta. 47
