Hat (hét) nemzedék. A Manno család története - Budapest Történetének Forrásai 12. (Budapest, 2015)
Bácskai Vera: Család és történelem
ségével. Örökrésze 1833-ban, nagykorúsításakor 1000 forint tőkét, valamint a Váci utcai ház 8000 forintos lakbérjövedelmének27 egynegyedét tette ki. Ha növelni akarta vagyonát, valami lukrativ kereső tevékenységet kellett választania. A minta adott volt: rokonsága, gyámjai, apja végrendeletének végrehajtói mind kereskedők voltak. Tőkéje önálló nagykereskedés folytatásához nem volt elegendő, így hát a végrendelet egyik végrehajtójának, a szintén bitoliai származású Macsó Györgynek a cégében kezdte pályafutását. Kereskedelmi tevékenységének első éveiről csak töredékes adatokkal rendelkezünk. A pályára való felkészültségét jelzi, hogy az iratok között található, nyelvtanulással kapcsolatos jegyzetek, feladatok, szótárak mellett könyvelési, számviteli jegyzet és néhány tucat kamatszámítási feladat is fennmaradt.28 Elképzelhető, hogy először könyvelőként működött egykori gyámja, Macsó György cégében, majd annak csendestársává lépett elő, legalábbis erre következtethetünk utóbbi 1839-ben kelt első végrendeletéből, amelyben társát, Manno Istvánt jelölte ki utolsó akaratának végrehajtójául. 1841. január 1 -jén a Macsó György és Társa Bizományi és Szállítmányozási cég hirdetményben tudatta, hogy a cég e naptól Macsó & Marino néven fut. A cégjegyzés joga Macsó Györgyöt és Manno Istvánt illeti. A társulási szerződést valamivel később, február 28-án kötötték meg, amely a cég fő profilját török áruk bizományi árusításában, bel- és külföldi áruk Törökország számára való felvásárlásában, valamint váltó- és leszámítolási ügyletek lebonyolításában jelölte meg.29 A szerződés - egyéb részkérdések, többek között a társas viszony szétválás vagy halálozás következtében való felbomlásának szabályozása mellett - kimondja, hogy a társuló felek nyereségben és veszteségben egyenlő arányban osztoznak, a terheket egyenlően viselik. A szerződés 6. pontjában Manno kötelezi magát a főkönyv és az egyéb üzleti könyvek vezetésére, és arra, hogy gondoskodik a belső és külső bizományosokról. Manno István mint nagykereskedő 1842-ben nyert felvételt a Pesti Polgári Kereskedelmi Testületbe, polgárjoggal viszont csak 1847-ben ruházták fel. A cég nem tartozott a legjelentősebbek közé: a tulajdonosok nem léptek be a Nagykereskedő Testületbe (amelynek egyébként csak két görögkeleti tagja volt a Dumcsa család képviselőinek személyében), hanem a polgári kereskedelmi testület tagjaiként 1847-ben a IV. adóosztályba sorolva évi 12 forintot fizettek. Mannora a liberális reformerek nem annyira üzleti sikerei, vagy nagy vagyona, 27 1836-ban a házbérjövedelem összegét már 10 000 forintra becsülték. BFL IV. 1202.c. Intimata. a. n. 5211. 28 BFL XI. 1136. 4. doboz. 29 A cég tevékenységének vizsgálata a jelenlegitől eltérő jellegű feldolgozást igényel. 24
