Hat (hét) nemzedék. A Manno család története - Budapest Történetének Forrásai 12. (Budapest, 2015)
Bácskai Vera: Család és történelem
később is - folytatta. Csak találgatni lehet e sokirányú képzés mögött rejlő szándékokat. Talán azt remélték, hogy a beteges, testi hibás lányt17 jelentős hozománya és apanázsa mellett így könnyebb lesz férjhez adni? De nem csak a taníttatás, hanem a ruházkodás terén is nagyvonalúak voltak a lánnyal: a fennmaradt számlákban merinó, batiszt, selyem, taft kelmék szerepelnek, Zsófia tehát lépést tartott a divattal. De az is lehetséges, hogy mindezzel csupán kárpótolni akarták testi hibájáért. Figyelemre méltó, hogy a gyerekek ruházkodására 14 éves koruktól kezdve fordítottak nagyobb gondot. A fiúkat távoli iskolákba küldve természetesen ki kellett stafírozni, és a ruházkodási költségek hullámzása részben attól is függött, hogy mennyit nőttek egy-egy iskolaév alatt. Feltűnő azonban, hogy mind Jánosnál, mind Istvánnál 14 éves korukban ugrottak meg a ruházkodási költségek. János esetében tanulmányai befejezésekor találkozunk kiugró összeggel, amikor is a mindennapi öltözetek mellett magyar ruhát készíttettek neki, amelynek anyaga és a szükséges zsinórozási munkák elvégzése a ruházkodási költségeket 900 forint fölé emelte. A más városokban tanuló fiúk kisebb kiadásaira általában a kvártélyadókat látták el pénzzel. Kisebb-nagyobb zsebpénzt, illetve készpénzjuttatást mind János, mind Zsófia csak 18 éves korától kapott. Istvánnak azonban már 12 éves korától juttattak, igaz csak kisebb összegű zsebpénzt. Az 1 sz. táblázatból az is kitűnik, hogy az árvabizottság intelmei ellenére a háztartási kiadásokat sem mérsékelték éveken át, noha a család létszáma először János, majd 1823-tól István távollétében a két nővérre csökkent. Az árvabizottság joggal nehezményezte, hogy az Annának havonta folyósított nem kis ösz- szegek mellett külön luxuskiadásokat is engedélyeztek. így 1820-ban szappanra 36, kávéra és cukorra 76, 1821-ben pedig kávéra és borra 286 forintot. Végül 1824-ben szabályozták az egy főre eső kosztpénzt, és a havi javadalmazást ettől fogva a Pesten élő családtagok számának megfelelően határozták meg. Kérdéses, hogy a havi kosztpénz magába foglalta-e a cseléd(ek) bérét is. Aligha hihető, hogy a nyolcszobás lakáshoz, különösen kezdetben, ne tartottak volna cselédet, de ezek bérét nem tüntették fel, míg például a házmesternek fizetett évi 40 forint, 17 A gyámok, az árvabizottság által nehezményezett fürdő-költségeket a lány beteges állapotával indokolták, és a bizottság kifogásaival kapcsolatban többször is visszatértek arra, hogy az örökösök gyenge egészségi állapota miatt sok külön kiadás vált szükségessé; egyes esetekben arra kényszerültek, hogy ezek fedezésére kölcsönt vegyenek fel. A család háziorvosa a város egyik legnevesebb (később tiszti-) orvosa, Rumbach Sebestyén volt. 1821-ben Zsófia egészségi állapota komoly aggodalomra adott okot, ezért Macsó György gyám Bécsbe vitte orvosi konzíliumra. (A bizottság éber figyelme arra is kitért, hogy miért jöttek haza hosszabb úton, Pozsony felé kerülve. A gyám magyarázata szerint azért, hogy az ott tanuló Jánost a szünidőre hazahozzák.) 18
