Hat (hét) nemzedék. A Manno család története - Budapest Történetének Forrásai 12. (Budapest, 2015)

Bácskai Vera: Család és történelem

mindennapi szükségletekre fordított összegnek több mint 10%-át, 1373 forintot költöttek ruházkodásra, amelyből nevesítve csak János 179 forintos tétele volt. A többit feltehetően a két felnőtt asszony ruhatárának frissítésére, illetve javítására költötték, kivéve azt a 212 forintot, amiért gyermekruhákat vettek Zsófiának és Istvánnak.

Az 1816-1818. évi elszámolásokban az előző évinél jóval szerényebb bevételek és kiadások nem tükrözik a valós helyzetet. Ezekben az években ugyanis a házbér felett az özvegy rendelkezett, s a háztartási és ruházkodási kiadások valójában jóval nagyobbak lehettek a kurátorok által kifizetetteknél, felemésztve az egész jelentős összegű házbérjövedelmet. Az özvegy pazarlását az árvabizottság revizora nehezményezte is, ám a gyámok azzal védekeztek, hogy az asszonynak a végrendelet a háztartás vezetésére és a gyermekek nevelésére teljes szabadságot adott, azzal a kikötéssel ugyan, hogy a kurátorok utasításait figyelembe kell vennie. Mivel azonban intelmeiket figyelmen kívül hagyta, a kurátorok kénytelenek voltak bírói úton korlátozni kiadásait. A gyámok korábbi elnéző magatartásukat azzal indokolták, miszerint „ a gyenge nő ezekben az években nagyon beteg volt, és ezért jelentős kiadásokra kényszerült a fürdőkúrákon, amelyekre Zsófia lányát is magával vitte. ” 14 (Az orvosi kezelés és a fürdőkúra költségeit nyilván még az a körülmény is növelte, hogy a fürdő látogatása, még betegeskedő nők esetében is szinte nélkülözhetetlenné tette a ruhatár megújítását.)

1815-ben a család életében valószínűleg nevezetes eseménynek számított az idősebb fiú, a 12 éves János kiválása a háztartásból. Az év elején tanulmányait még otthon, házitanító irányításával végezte, ősszel viszont gyámja, Mosiko Demeter kísérte el Miskolcra, íratta be az ottani gimnáziumba és helyezte el koszt-kvártélyba. A rá fordított kiadások közül a számadás a házitanító fizetését, a számára vett ruhát és koffert, valamint az utazási költségeket nevesítette. János a gimnázium három osztályát végezte Miskolcon, és csak a szünidőket töltötte családja körében. A gyámok láthatóan nagy súlyt fektettek a gyermek megfelelő iskoláztatására. Ezt tanúsítja, hogy az említett három év kiadásainak legjelentősebb tételét - az Annának megítélt 1020 forint évjáradék mellett - a János iskoláztatásának és a nyilván gyorsan növekedő kamaszfiú megfelelő kistafí- rozásának költségei tették ki. A gyámok által folyósított kifizetések 28-28%-a esett e két örökösre.14 15

14 BFL IV.1202.cc. a. n. 99.

15 János, kikerülve a családi ellenőrzés alól, feltehetően elhanyagolta a tanulást. Erre utal az 1816-os tanév végén Miskolcról német nyelven írott, helyesírási hibáktól sem mentes levele, amelyben azt ígéri gyámjának, hogy a jövőben komolyan fog tanulni, s bepótolja az elmulasztottakat. BFL XI. 1136. 142. doboz. Elképzelhető, hogy osztályismétlésre is kényszerült, hiszen a Miskolcon töltött három év után 1819-ben csak a 2. grammatikai osztályt fejezte be Pesten.

14