Hat (hét) nemzedék. A Manno család története - Budapest Történetének Forrásai 12. (Budapest, 2015)
Családi tanúságtételek - Ifj. dr. Csorba Emánuel: A Nagyboldogasszony útjától Damaszkuszon át a Ménesi útig
Két hónappal később vesegörcsökkel és - gyulladással vittek be a mentők a klinikára. Kérdeztem az orvost, mitől kaphattam ezt? Nem volt a közelmúltban hosszan tartó, súlyos stresszes helyzetben? - kérdezte. így már értettem. Elvesztett illúziók Felgyógyulásom után, fiukat „visszakapott” szüleim kényeztetését élvezve, éltem, sőt talán majdnem visszaéltem lehetőségeimmel. Jobbra-balra udvaroltam, egyidejűleg több párhuzamos kapcsolatom volt. Egy nálam néhány évvel idősebb, Budapesten közismert, igen jól kereső orvossal és nagyon csinos, okos, vidám, elegáns, nálam egy-két évvel fiatalabb feleségével baráti kapcsolatban voltam. Hármasban együtt jártunk - az ő autójukon, ami akkoriban Budapesten még ritka volt - Tátrába síelni, koncertekre, frakkos, estélyi ruhás bálokra. Barátom szenvedélyes autóvezető volt, magának versenyautót építtetett, autóversenyeken indult. Egy délután váratlanul becsöngetett lakásomba barátom felesége azzal, hogy férje küldte, hogy kérje kölcsön tőlem a másnapi autóversenyre motoros szemüvegemet, mert ő az övét elvesztette. Némileg csodálkozva beinvitáltam és ő kért egy kávét. Kávézás közben - se szó, se beszéd, magához ölelt, szájon csókolt, majd villámgyorsan levetkőzött, míg én bambán álltam. Na, mi lesz? - szólt, nem vetkőzöl? Midőn egy órával később cigarettára gyújtott, megkérdeztem: Megmagyaráznád?- Te hülye - hát beléd szerettem, és mivel társadalmilag elfogadható kisebb kacérságaim nem hatoltak át a „barátom felesége tabu” című morálkonvenci- ós védőpajzsodon, kénytelen voltam a nehéztüzérséget bevetni. Biztos voltam, hogy vagy annyira gentleman, hogy nem alázol meg ilyen helyzetben egy visz- szautasítással. így kezdődött egy majd két évig tartó kapcsolat, melynek során egy-két illúziómat elvesztettem, de sok tapasztalattal gazdagabb lettem. Illúzióim elvesztéséhez ez időben azok a tapasztalatok is hozzájárultak, amiket számos kedves, csinos,jó családból való igen fiatal úrilány barátnőmnél szereztem. Ósdi, időszerűtlen, Deák Ferencnek tulajdonított (állítólag egy unokahúgának azzal magyarázta a férfiak és nők morálkódexének különbségét, hogy „látod húgom, én a csizmámmal minden piszokba beleléphetek, de jaj annak, aki a csizmámba belepiszkít”) morálfelfogásom megütközött azon a könnyedségen, amivel ezeknél a leánykáknál rögtön „célhoz érhettem”. Nem egy közülük nagyon igyekezett így „megfogni” - és éppen ezzel zárta ki ennek lehetőségét. Rossz tapasztalataim már-már elhitették velem, hogy nem is fogok megházasodni - amíg nem leltem rá arra a tüneményes kivételre, akinek azonnal meg is 143
