Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)
Hazatérés és újabb megpróbáltatások
mindig kíváncsi a jövőre. Elmondotta, hogy most azért jött Pestre, mert elveszik az italengedélyét avval indokolva, hogy ő nem magyar állampolgár, hanem cseh, mert akkor Ungvár Csehországhoz tartozott. Az uramat akarta megkérni, hogy csináljon valamit az érdekében. Az uramnak azonban megvoltak bizonyos tekintetben az elvei. Italmérési ügyben soha el nem járt. Azt mondta, ezt majd a feleségemre bízom. Pepi nénit lefektettük, másnap elkísértettem egy zsidó metszőhöz, hogy ne kételkedjen benne, hogy a libát az ő vallása szerint rituálisan vágják le, edényt is hozott magával, amiben ő azt megfőzte. Azt gondolta[m], hogy mivel állampolgárságról van szó, elsősorban a belügyminiszterhez fordulok és tőle kérdezem meg, hogyan lehet az, hogy valaki, aki már a hetvenen felül van, és tizenhat éves korában ment férjhez Mátészalkára, az nem magyar állampolgár. A belügyminiszter Rakovszky Iván volt, titkára egy rendkívül derék, Jékey nevű fiatalember. Természetes, hogy a titkár jött a feleséghez [sic!], akinek azt mondottam, hogy nagyon szeretnék a belügyminiszterrel beszélni egy szívbeli ügyemről. Ebben nem is volt hiba, kapcsolt azonnal. Elmodottam Rakovszkynak röviden az esetet, mire Rakovszky azt mondotta, utánanézetek, hogy hogyan áll az eset, méltóz- tasson egy óra múlva ismét felhívni. Egy óra múlva ismét hívtam Rakovszkyt, és mondtam, vajon magyar állampolgár ez a szegény öregasszony vagy nem. Rakovszky azt felelte, nem, mert közben Ungvár Csehszlovákia lett. Idegen állampolgár pedig nem kaphat italmérési engedélyt. Rettenetes dühbe gurultam és azt mondtam, a miniszter úr, úgy látszik, nem tudja, hogy kivel beszél. Weisz- né talán elhinné azt, hogy ő most automatikusan ötvenöt év múlva ismét csehszlovák, de én nem tudom elhinni, mert hiszen az ura magyar állampolgár volt, soha Ungváron nem lakott, és az öregasszony azt sem tudja, mi az az optálás, és nem volt miért optálnia. Sajnálom, mondotta Rakovszky, ezen én nem segíthetek, mert én a ma délutáni gyorssal két hétre a Semmeringre utazom. Talán nem volt ildomos a feleletem. De azt válaszoltam. Miniszter úr, ha ez a Weiszné egy keresztény asszony volna, akkor ugyebár elnézné az optálást, nem törődne azzal, hogy Ungváron született, hanem igenis megmaradna neki a kis korcsmája? Úgy látszik azonban, hogy Ön azt akarja, hogy én ennek a szegény töpörödött öregasszonynak vegyek egy gramm ciankálit, öljem meg, engem pedig lecsukjanak emberölésért. így a miniszter úr majd diadalmaskodik, hogy egyszerre két zsidót végzett ki. Az uram a másik szobában ült lovag Léderer Sándorral,290 és végighallgatta ezt a beszélgetést. Rakovszky nagyon ingerülten felelte: „Kegyelmes 290 Lederer Sándor (1852-1927) lovag, üzletember, közgazdasági író, 1923-tól a Budapesti Izraelita Hitközség elnöke. 150
