Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

Nagy perek és politika

függetlenségi képviselők és egy egész csomó újságíró Dénes Lászlóval az élen ott beszélték meg az előtte való éjjel történetét. Egyszer csak belibegett éjfél körül Wallenstein Róza. Jaj, de szomjas vagyok, mondotta, kérek egy pohár konyakot. Mire én felcsattantam, és azt mondtam, hogyne, majd konyakot adunk magának, hogy holnap kiírassa, hogy leitattuk. Egy pohár hideg vizet a vízvezetékből azt kaphat, az legjobban oltja a szomjúságot. Semmiféle szeszes italt nem engedek magának adni. Wallenstein Róza sértődötten bevonult kisebbik irodánkba, és panaszolta egyik-másik férfinak, hogy ilyen fogadtatásra mégsem számított. De mit tesz Isten, másnap a lapokban azt adatta le, hogy őt Vázsonyiéknál leitatták, és így nem tudta, hogy tulajdonképpen mit beszél. Milyen jó volt a sok tanú, aki mind mellettem tanúskodott, hogy hideg vízen kívül őnagysága - vagyis ő méltósága, mert fogott magának egy züllött báró Schönberget,121 hogy címe legyen -, aki szemérmetlenül hazudta a dolgokat, amelyekről egyáltalán szó nem volt, [semmit nem kapott].

Lengyel Zoltán nagy diadalt aratott, mert az uram megnyerte perét. Polónyi Gézának le kellett köszönni tisztéről, és ő volt az egyetlen miniszter, aki amikor elment, nem kapta meg a v. b. t. tanácsos címet.122 Lengyel Zoltán a per folyamán egyszer nagy szemrehányást tett az uramnak, hogy miért olcsó jánoskodik, rontja az összes többi ügyvédnek a nívóját azáltal, hogy kevesebb honoráriumot kér, mint akármilyen kis zugügyvéd. Mikor aztán elérkezett a tárgyalás napja, Lengyel már korán ott volt, az uram pedig még a fürdőkádban lubickolt. Bekiabált neki, Vilmos siess, lekéssük a tárgyalást. Az uram jókedvűen kiáltott visz- sza, Zoltán siess, fizess, nem megyek a tárgyalásra. A cigányképű Lengyel Zoltán belesápadt, és azt mondta, csak nem gondolod komolyan, hisz ez politikai per, ezért csak nem fizetek neked. Ja, politika ide vagy oda, tárgyalásra kell menni, kocsit kell venni, bélyegköltség van. Fizess, Zoltánkám, nem megyek. Közben felöltözködve kijött a fürdőszobából. Rácsapott Lengyel Zoltán vállára, és azt mondotta, látod, te Csacsi, Te prédikálsz nekem, és itt gürcölök hetekig a pereden, és megijedsz, ha fizetni kell. Csak nem képzeled komolyan, hogy én a lelki gyönyörűségedet megfizettetem veled. így mentek el aztán ketten a tárgyalásra, de ami igaz, az igaz, a fiakert ekkor Lengyel Zoltán fizette. De meg is nyerte a pert, és az ő irodája óriási módon fellendült.

121 Wallenstein Róza Schönberger Béla báróhoz ment férjhez

122 Polónyi már a per előtt, 1907 februárjában lemondott. A dualista Monarchiában szokássá vált, hogy a kormány tagjai távozásuk után császári és királyi belső titkos tanácsos címet kapnak, ami Polónyi esetében elmaradt.

59