Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

"Egyszer volt egy igazi szép békevilág…"

Amikor az anyakönyvhöz indult, pontosan nem emlékszem, hogy uram volt-e tanúja, vagy csak más ügyből kifolyólag volt nálunk, azt kérdezte, miért nem öltözik díszbe, ha esküvője van, mire ő azt felelte, ez csak premiereken szokás, repríznél nem szokás. Sokat voltak házam vendégei, úgy Molnár Ferenc, mint Zsazsa. Végtelenül sajnálom, hogy egy olyan nagytehetségü színésznő, mert Zsa- zsa az volt, elgaloppírozta magát a politikában. Lehet, hogy nem helyes a felfogá­som, mert szerintem színész, festő, szobrász végezze politikamentesen hivatását. Harmadik felesége Molnár Ferencnek a bűbájos Darvas Lili volt, szintén kitűnő színésznő, és sokkal okosabb, mint Zsazsa, mert tényleg csak a művészetnek élt, mert nem ártotta bele magát semmiféle pártnak politikájába. Molnár Ferenc, amilyen nagy tehetségű ember volt, éppen olyan kicsi is. Ugyanakkor, amikor az uram vezércikkírója volt a Pesti Hírlapnak, ő akkor a legötletesebb, legmulatságosabb tárcákat írta. Hosszú éveken keresztül minden vasárnap délben a Pesti Hírlapnak szerkesztőségi tagjai és munkatársai49 nálunk ebédeltek. Kenedi Géza volt a főszerkesztő, Smittely József az éjjeli szerkesztő, Muray Károly a humorista, Béldy Izor a színházi kritikus, Wurm Adolf a közgaz­dász, Molnár Ferenc az iljú titán, a zseni. Légrády Imre a lapnak tulajdonosa. Az ebédek mindig belenyúltak az estékbe. Elviccelgettek, elhumorizáltak este hétig, de akkor menni kellett, mert mi minden vasárnap az urammal az Operába jár­tunk. Hétköznap ő erre nem ért rá, viszont nemcsak imádta a zenét, de ha gazdag szülők gyermeke lett volna, bizonyára kiképezték volna, és elsőrangú tenoristája lett volna talán egész Európának, olyan gyönyörűen csengő hangja volt. Az elő­szobánkban fel volt állítva egy kis asztalon egy kis tálca, azzal a célzattal, hogy a vendégek abba bele tegyék a borravalót a szobalány és a szakácsnő részére. A békeidőkben ez így volt divat. Egy koronánál kevesebbet senki sem adott, csak Molnár Ferenc volt az, aki egy húszfillérest dobott a tálcára. Mire a mi kedves Juliska szobalányunk, aki hosszú évekig volt nálunk, odament, és azt mondotta, Molnár úr, össze tetszik engem téveszteni egy hordárral, az is csak egy félórára kap húsz fillért, én meg hordom egész délután a feketét és a bort, mire Molnár kedélyesen felfogva a dolgot, a húszfillérest zsebre vágta. Mindezek dacára én igen-igen szerettem Molnár Ferencet, mert mindig szerettem az ötletes, szellemes embereket. 49 Pesti Hírlap: 1878-ban alapított független politikai napilap, az első magyarországi modern üzle­ti lapvállalkozás. Felelős szerkesztője 1881-1902 között Kenedi Géza volt. Vázsonyi 1894-től rendszeres cikkírója a lapnak. 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom