Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

"Egyszer volt egy igazi szép békevilág…"

akart akkor velem jönni, szabadjára engedett, hogy a híres Wembley kiállítást43 London mellett megnézzem. Soha szebb nőket, mint az elárusítónők a kiállításon, életemben nem láttam. Mind külön odaállhatott volna a filmoperatőr elé, és bizonyára nagy sikert arattak volna. Az angol nők között a szőkék különösen, igazán mondom, feltűnően szépek voltak. Azután már nem találkoztam többé a Dolly- nővérekkel, mert gondolom, hogy ők Amerikában élték életüket, én meg odáig soha el nem juthattam.

De visszagondolok derűs fiatalságomra, amikor még a nők nem adtak a vonalakra, hanem ellenkezőleg, a divat azt parancsolta, ha soványak voltak, akkor mű melleket csináltattak maguknak, hogy minél formásabb legyen keblük! Hátul pedig a szoknyákon vastag orgonatüll volt varrva, hiszen egy kis népdal is arról zengett: „Túri vásár sátor nélkül, mit ér a lány tumér nélkül, sej haj, szép is a babám, szeret is az engem igazán.” Ha most rágondolok, hogy milyen ronda viselet volt az az úgynevezett Tumüre, amire tulajdonképpen, mint egy balkonra, rá lehetett volna ülni. Mennyivel szebb a mai egyszerű, angolos ruha. De voltak szépségei is a divatnak, hogyha szép nő viselte. Például Pálmai Ilka, a régi Népszínháznak primadonnája, kis fitos orrával, raccsoló beszédjével elbűvölő volt a „Niniche”44 című operettben. Ha rázendített, hogy „miért is van szárnya az irigy időnek”, akkor már tombolni kezdett a közönség és valóságos tapsorkán tört ki. Azt hiszem, ő volt az első primadonna, aki trikónadrágban mert kijönni a színpadra, mikor fiú szerepeket adott. Az álszenteskedő publikum eleinte pisszegett is, de később megszokta, és nagyon tetszett is [neki]. Unokahúga, Petráss Sári szintén primadonnája volt a régi Népszínháznak, és nagynénjét igyekezett, amennyire csak tőle tellett, utánozni. De Pálmai Ilka mégiscsak egy volt az egész világon.

Ugyanakkor a régi Népszínháznak még két remek primadonnája volt. Komáromy Mariska és Kopácsi Juliska, akit Karczag Vilmos, a bécsi Josephstädter Theater igazgatója vett el feleségül. Kopácsi Juliska leánya pedig a híres bécsi színésznek, Marischának lett a felesége. Általában remek színészgárdánk volt abban az időben. A Vígszínházban Varsányi Irén és Delly Emma vezettek. Hegedűs Gyula szintén a Vígszínháznak volt prominens tagja. A Nemzetiben Újházy Ede, azt hiszem, még ma is megvan az Újházy-tyúkleves, amit Újházy Ede komponált.

43 Wembleyben 1924-1925-ben rendezték meg a Brit Birodalmi Kiállítást.

44 Alfred Hennequin és Albert Millaud: Niniche című bohózatát - zenéjét szerezte Marius Boullard - már a születése évében, 1878-ban bemutatta magyarul a Népszínház Csepreghy Ferenc fordításában. Vázsonyiné a Fővárosi Orfeum 1902-es előadására emlékezhetett. Igazolható módon ekkor, december 17-én este énekelte Pálmai Ilka (1859-1945) a főszerepet. (

Dr. Jónás Alfréd'. Életrajzok I. kötet. Budapest, 1935/36, Kézirat, 32. p. OSzK Színháztörténeti Tár)

28