Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

"Egyre várom és várom, hogy hazajön…"

hanem lehozzák Bajorország és Ausztria felé, ahonnan már módunkban lett volna májusban hazahozni, talán megmentettük volna az életnek, és a gyermek visszakapta volna kitűnő, derék apját, a feleség hűséges férjét és az anya egy kimondhatatlanjó fiút. De felvitték ezt a csoportot Poroszországba, ahonnan alig jött valaki haza, és akik hazajöttek, be kell vallani, azok sem voltak díszei az emberiségnek. Legalább énhozzám olyanok is jöttek, akik be akartak csapni azzal, hogy sírkövet rendeltek fiamnak és azzal, hogy adjam oda a télikabátját, mert azt nekik ígérte.

Az emberek nem okultak és nem tanultak, nem lettek jobbak és nem lettek nemesebbek, sőt éppen ellenkezőleg. Majdnem mindenki gonosz lett, rosszakaratú, bosszúvágyó és gyűlölködő. Nem tudok gyűlölni senkit. Egy téveszmének lettek áldozatai az emberek, megőrültek, és akkor, amikor még útjába lehetett volna állni az őrülteknek, hogy most pedig elég és ne tovább, akkor nem tették, mert a híres Chamberlain az esemyőjével382maga sem tudta elképzelni, hogy lehet a földön ennyi gonoszság, és bedőlt Schickelhuber úr fantazmagóriájának. El lehet-e azt képzelni, hogy egy tanulatlan mázolólegény megbolondította a világot, gyilkoltak és raboltak, és azt a címet adták ennek, hogy ez a háború. Távol esett ez a háborútól, ez ártatlan polgári életeket követelt magának, és megtanította az emberiséget a lopásra, a jellemtelenségre és a becstelenségre. Nekünk, anyáknak csak egy gondolatunk lehet, és az az, hogy ha van tényleg Isten az égben, hiszen olyan nagyon sokan eltántorodtak mostan ettől a gondolattól, ha van, javítsa meg a jövő nemzedéket, hogy azok tényleg a szeretetnek, a jóságnak, a békességnek és a nyugalomnak jegyében nőjenek fel. Ezt a szót, hogy atombomba, felejtsék el, erre ne kerüljön sor, mert nem azért teremtődött hét nap alatt a világ, hogy még rövidebb idő alatt elpusztuljon. A világ maradjon fenn, de a technika ne termeljen öldöklő eszközöket, hanem inkább szenteljünk több időt a zenének, az esztétikának, és keressük az életben a szépséget. Ha ez így volna, akkor érdemes volna élni, és célja volna az életnek akkor is, ha elvesztettük azokat, akiket a legjobban szerettünk.

382 Chamberlain, Arthur Neville (1869—1940) brit politikus, 1937—1940 között miniszterelnök. Utalás az általa képviselt „megbékéltetési” politikára, mely azon az elképzelésen alapult, hogy Hitler jogosnak ítélt követeléseinek teljesítésével elkerülhető az újabb világháború.

223