Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

"Egyszer volt egy igazi szép békevilág…"

valóság, hogy programbeszéde után tényleg azt mondták: itt van Zemplénben az új Kossuth. Nagy pártja is lett volna, de reggel tíz órakor, a választás napján, a Zemplén megyei főbíró azt az üzenetet küldte: ha azt akarja Vázsonyi, hogy a választói közé lövessen, akkor maradhat Olaszliszkán, de élve Budapestre többet nem megy vissza. Jobb lesz tehát, ha beadja a derekát, és a déli gyorssal elhagyja a választókerületet. Vázsonyinak is hatalmas kortéziája volt, összedugták a fejüket, és bár egész bizonyos, hogy megválasztották volna, azt mondták, hogy véráldozattal mégsem jöhet be a magyar Parlamentbe, és így tényleg otthagyva csapot- papot, egy Melzer nevű úr,29 Horthynak a sógora lett a képviselője akkor ennek a kerületnek. Ilyenek voltak a nyílt választások abban az időben Magyarországon.

Egyszer volt... Azonban 1901-ben a nyílt szavazás dacára fordult a kocka. Vázsonyi Vilmos akkor már több éven át városatya volt, és rengeteget dolgozott szegény kisemberek érdekében. Hetenként megjelenő cikkei mindig különös pikantériával hatottak. Maró gúnnyal és szatírával írta őket. 1901-ben elhatározta, hogy vidékre soha többé nem megy, de fellép a Terézvárosban, hiszen akkor már harminc éve lakott ebben a kerületben. Én kisfiámmal együtt Mátészalkán voltam, amikor ezt a szenzációt nekem megírta. Annyira megijedtem, hogy másnap azonnal vonatra ültem, és sürgönyöztem, hogy várjon a Keletinél. Alig szálltunk ki a kupéból, már jóformán ráförmedtem, hogy az istenért, miért akar megbukni, és honnan veszi a pénzt egy ilyen nagy vállalkozáshoz. Mosolyogva felelte: Nem medve maga, hogy így dörmög. Várja csak meg, míg a fiáker befordul velünk a Lövölde térre, aztán nézzen fel a házak ablakaira, majd meg fogja látni, hogy helyesen cselekedtem-e. Addig ne szóljon egy szót sem. Tényleg, már a Szív utcánál csodálkozva láttam, hogy a házakon sokkal több a Vázsonyi-zászló, mint ellenfelének, Radocza Jánosnak.30 Látja - mondotta - egy ilyen háznak egy háziura van, de lakik benne húsz-harminc lakó, és ezekből több mint a fele az én választóm. A háziurak csak maradjanak ott, a kormány jelöltjénél. Nem reflektálok rájuk. így indult hát el erre a kacskaringós, tüskés pályára.

Október 2-án volt a választás napja. Verőfényes, gyönyörű, napsütéses, igazi vénasszonyok nyara volt. Délelőtt már fél tizenegykor vezetett. A város vissz29 Vázsonyiné itt valószínűleg téved. Melczer Vilmos a segesvári kerületet képviselte, az olaszliszkai kerület képviselője Molnár Béla volt.

30 Radocza János (1835-1926) ügyvéd, politikus, először 1872-ben lett országgyűlési képviselő, 1867-től Pest város, 1873-tól az egyesített főváros törvényhatósági bizottságának tagja. 1896- ban a VI. kerület parlamenti mandátumát nyerte el, a fővárosi közgyűlésben a terézvárosi többségi városatyák vezérének számított. Tekintélyét mutatja, hogy 1896-ban a főváros millennium alkalmával tartott díszközgyűlésén ő tartotta az ünnepi beszédet.

20