Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

Háború, forradalom, emigráció

meglevő kis ékszereimet nem teszem safe-be. Mikor idehaza ezt elmondottam sógoromnak, Vázsonyi Jenőnek és kedves jó barátnőm urának, szomszédomnak, báró Ohrenstein Henriknek, azt mondották egybehangzóan, mit tudja azt az uram Münchenben, hogy mit kell itt és mit nem. Tegyem be a safe-be, amit meg akarok tartani, mert az az egyetlen biztos hely. De én nagyon respektáltam az uramat. Volt három kis arany érmem, Pachera István fiumei táblabírótól kaptam egyszer Fiúméban ajándékba három Napóleont, az uram, én és a fiam. Végtelenül szerettem Panchera Pistát, kitűnő ember volt, jó barát, mindig baloldali, megbízható, nagy műveltségű férfi. Azt gondoltam, ezt a három aranyérmet meg szeretném tartani az ő emlékére. Jóval idősebb lett, és túlélte az uramat. Ezt a három aranyat betettem a safe-be. Akkor aztán elkezdtem tanácskozni Éber Antallal,239 mint bankigazgatóval és Ullmann Adolf báróval.240 Mind a kettő egybehangzóan azt mondta, ha merek csempészkedni, akkor vigyek mindenesetre valami pénzt, és a kölcsönt egyszer úgyis csak vissza kell adni. Pályi Ede is eljött hozzám, jeles újságíró volt, s kért, hogy vigyek ki a fiának ezer koronát, mert a fia szórakozott tanárember, és már fél, hogy éhen pusztul, hogyha nem lesz semmi pénze. Én mindenre vállalkoztam, mert azt hiszem, hogy a nők kitűnő csempészek, és ebből egyetértve oklevelet nyerhetnének. így vittem ki magunknak, most már bevallom, remélem, utólag ezért büntetést nem kapok, húszezer márkát, a kis gyöngysoromat és az ujjamon két gyűrűmet. Vettem két egészen egyforma bőröndöt az olcsó fajtából, nem bőrből, csak vulkán koffereket, az egyiket teleraktam mindhármunknak cipőivel, fehérneműivel és némi felsőruhával, a másikat pedig kamarámnak tartalmával, szalámival, sonkával és mindenféle jó dolgokkal. Az egyikre ráragasztottam egy fehér, üres lapot, hogy tudjam Salzburgban a határnál majd felmutatni, hogy csupa használt ruhák és fehérneműk vannak benne. Az élelemmel telt koffert a világért sem mutattam volna meg az ott éhező emberiségnek. December 6-ig voltam Budapesten.

Közben felhívott, mert telefonunk már teljesen működésben volt, Hodzsa Milán241 tót képviselő, hogy beszélhetne-e az urammal. Nem tudom, él-e még. Ha igen, bizonyára emlékezni fog ő is erre a beszélgetésre. Mikor jelentkeztem a

239 Éber Antal (1872-1950) bankár, politikus, közgazdasági író, a Magyar Agár- és Járadékbank, vezérigazgatója.

240 Ullmann Adolf báró (1857-1925) bankár, a Magyar Általános Hitelbank vezérigazgatója, 1918- ban a király bárói rangra emelte.

241 Hodza, Milan (1878-1944) szlovák politikus, 1905-től országgyűlési képviselő, a csehszlovák államalapítás egyik központi alakja, a két világháború között számos kormányzati tisztséget töltött be, 1935-1938 között miniszterelnök.

116