Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)
Háború, forradalom, emigráció
egyik tanfelügyelő, Kerschensteiner, aki valamikor Budapesten is járt és a házunk vendége is volt, meghallotta, hogy Münchenben időzünk, felkeresett és kedvesen meghívott. Kint laktak egy kertes villában, a felesége svájci nő volt, és mi azután odaszoktunk, mintha második otthont találtunk volna. Kerschensteinemé mutatta, mikor legközelebb odajöttünk, hogy az évek óta kitűnő mosónője egy kis levelet írt neki, hogy ezentúl nem tud eljönni nagymosás végett, mert az ura belügyminiszter lett. Megjegyzendő, ez a mesterember, azt mondották, hogy kitűnően értette a szociálpolitikát, és Eisnemek az volt a terve, hogy neki fogja átadni a miniszterelnökséget. Tekintve, hogy két hétre jöttünk el, nemigen volt sem ruhánk, sem fehérneműnk, elhatároztuk, hogy én mindenesetre hazajövök Budapestre, egy kicsit elrendezem háztartásunkat, hiszen egyelőre kilátástalan volt, hogy az uram mikor jöhet visz- sza, és így november 15-én útnak indultam Münchenből, hogy nagy viszontagságok után majd Budapestre megérkezem. Magyar részről akkor Münchenben egy erdélyi szász, kedves, derék, rendes Lorenz nevű konzul volt. Családjának több tagja Budapesten élt, éppen úgy, mint Fáy Menyhért jelenlegi amerikai tanárnak, Budapesten voltak a szülei, mind kikísértek a vonathoz, hogy üzeneteket vigyek hozzátartozóiknak. A vonat zsúfolva volt. Nagy nehezen mégis szereztek nekem egy ülőhelyet, mert a hatszemélyes kupékban tízen ültünk összezsúfolva mint a heringek, és minden közbenső állomáson a vonat megállt, az utasok benéztek a kupékba és azt mondották, ah, hiszen itt van még egy állóhely. Mindegyiknek a hátán rukcsák volt, mert ahogyan németül mondták: hamsterolni238 jártak, azaz vidékre összeszedni az élelmet, mert Münchenben bizony nagy volt az éhínség, naponta fehérrépa főzelék, és minden másnap rajta foltétnek személyenként ötöt deka gödölye vagy kecskehús. Ha vasárnap házinyulat adhatott a penziósné, akkor az már nagy szenzációszámba ment. Mind a három állatnak rózsaszín volt a húsa, és kicsit nyálkás. Én ezt csak láttam, de soha meg nem ízleltem. Uram és fiam éhesek voltak, és az én öt dekám ketté lett osztva az ő számukra. Csodálkozva néztem, hogy ők ezt milyen jóízűen tudják elfogyasztani. így aztán döcögött és döcögött a vonat velem, amíg éjfél után kettő órakor befutott Salzburgba, holott már este nyolc órakor kellett volna ott lennie. Amikor kiszálltunk, az állomáson kijelentették, hogy statárium van, és nem lehet éjfél után a városba bemenni. Bementem az állomásfőnökhöz és megmondottam neki, hogy Bécsbe szeretnék eljutni, mikor megy a vonat oda. Azt mondotta, bizonytalan, de lehetséges, hogy már holnap reggel kilenc órakor beállítunk egy vonatot. No, mondottam, és addig 238 Hörcsög módjára gyűjteni, a németben és az angolban azonos ’hamster’ - hörcsög szóból. 114
