Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)

Bevezető - Géra Eleonóra Erzsébet: Városi hétköznapok a századfordulón - Prostitúció és erkölcstelenség

esetben ún. hegedűben, vagyis nyakkalodában vezették ki őket. A büntetést az ügyfelek sem kerülhették el, akik a pénzbírság és a nyilvános megrovás - vagyis nevük tanácsülési jegyzőkönyvbe vezetése - mellett akár áristomra is számíthattak. Később a gyanús életűnek mondott lányok-asszonyok üldözésével, talán a sikertelenség miatt, láthatóan felhagytak és visszatértek a korábban gyakorolt elnézőbb magatartáshoz. A két kivételes évet leszámítva a 18. század első évtizedeiben testének áruba bocsáttásával vádolt asszonyszemély csak nagyritkán került a bíróság elé, s ezekben az esetekben az ősi mesterség űzése csupán az ennél fontosabb vád - legtöbbször lopás - súlyosbítására szolgált. A tanácsülési jegyzőkönyvekben elsősorban bigámiával vagy házasságtöréssel kapcsolatos ügyeket sorolhatunk a paráznaság fogalma alá. Az örömlányok létéről való viszonylagos hallgatás azonban nem jelenti azt, hogy a század első két évében folytatott kampánnyal a jelenséget sikerült felszámolni. A budai várparancsnoknak nem állt érdekében a szemérmes hallgatás úgy, mint a városatyáknak. Pfeffershoven 1710-ben a városvezetéshez intézett parancsából egyértelműen kiderül, hogy itt bizony tömegekről beszélhetünk. Hangsúlyozta, hogy ezek az általa németnek és rácnak mondott lányok-asszonyok a város joghatósága alá tartoznak és nem azonosak a markotányosnőkkel. A forrás szerint az említett kétes erkölcsű, minden bujaságra kapható nők a Várban, főleg a kaszárnyák környékén, a Vízivárosban és az azzal egyesült Horvátvárosban, elsősorban az utóbbi városrész vásárterén, valamint Újlakon tartottak fenn kiskocsmákat, söntéseket (Kocherey, Schänckhausern), melyek nagyobb része nem tekinthető többnek egyszerű út menti bódénál (kleine Hütten). Egy másik forrás az említett városrészek mellett a Tabánt is gyanús ügyletek színtereként mutatja be, illetve hangsúlyozza a melegfürdők környékének kiemelt szerepét.42 A szabad királyi városi rangemelés megszerzése után (1703) a tanács hozzáállása a prostitúcióhoz érezhetően megváltozott, ez a háborús nehézségektől kezdve számtalan okra vezethető vissza, mégis inkább úgy tűnik, mintha a könnyebb utat választották volna és az erkölcsös városhoz nem illő körülményeket egyszerűen igyekeztek mellőzni. Ezt a már említett korabeli felfogást tükrözi az Élelmiszerraktár írnokának feleségével történt eset. Az ifjú házas írnok egy budai köszörűs polgár leányát vette feleségül, aki beköltözött férje korábbi lakásába, az Élelmiszerraktárba. Az ifjú pár szomszédságában egy napszámos lakott rossz életű, erőszakos, városszerte hírhedt feleségével. A szomszédok az ifjú feleség beköltözése előtt hosszú

42 BFL IV. 1019. Nr. 24.; Az 1701-ben elűzött örömlányokat a források magyarnak, németnek, morvának és lengyelnek mondják. Lásd a Jk. 992. sz., 1057. sz., 1063. sz., 1087-1089. sz., 1101. sz. BFL IV.1002.j. Wegen Abschaffung der verdächtigen Weibspersonen... (1702. augusztus 23.); GÉRA 2009. Jk. 389. sz.; A vizsgált korszakból Kállay István ugyancsak elenyésző számú (összesen három) kurvasággal kapcsolatos törvényszéki ítéletet említt Székesfehérvárról. KÁLLAY 1996. 216.

96