Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)
Bevezető - Géra Eleonóra Erzsébet: Városi hétköznapok a századfordulón - A városatyák a jegyzőkönyv szemszögéből és a kimaradt részletek
bírónak választották. Érdemes megjegyezni, hogy az utóbbi tisztséget arra a tanácsosra ruházták, aki a polgármester-választáson a második legtöbb szavazatot kapta. Keppeler maga nem lett polgármester, de később az unokáját, ifjabb Jakob (Andreas) Cettót először bírónak, majd a század derekán Buda első emberének választották.17 Bármennyire is igyekszik leplezni a tanácsülési jegyzőkönyv a tanácsosok között kialakult konfliktusokat, az erőviszonyok alakulását, azért valamennyire sejteni lehet. A közösségen belüli pártoskodást a tanács által adott utasítás is tiltotta, s rossz fényt vetett volna a magisztrátusra, így hallgatással próbálták megőrizni az egység látszatát. Más forrásokból tudjuk azonban, hogy a kiváltságok megszerzésének előestéjén a városi adminisztráció gyakorlatilag kettévált, Bösinger a felettes hatóságoktól érkező iratokat elfogatta és a vádak szerint azokra a tanácsosok nevében válaszolt, amit könnyen megtehetett, mivel hivatalánál fogva nála volt a város két pecsétje. A tanácsosok a szindikus segítségével ugyancsak megpróbálták kijátszani Bösinger polgármestert és embereit, az ágens hiába igyekezett jobb belátásra bírni a feleket. A tanácsülési jegyzőkönyvbe egyetlen utalás sem került be, de a kapcsolódó iratokból kiderül, milyen indulatok munkáltak a háttérben. 1702 januárjában például tekintélyes polgárok egy csoportját - közöttük két vízivárosi bírói tisztséget viselt személyt és az említett városrész több esküdtjét - hallgatták ki a tanácsosok és a szindikus elleni titkos szervezkedés és összejövetelek szervezésének gyanújával. A vizsgálatot nagyon komolyan vették, mivel a feltételezett vezetőket előre összeállított kérdőpontok alapján hallgatták meg, melyekből kiderül, hogy az elégedetlenkedő polgárok az uralkodóhoz akartak panaszra menni és tőle bizottság kiküldését remélték. Többen megfordultak Bécsben, titkon leveleztek, s az érintett városatyák legnagyobb rémületére követőik körében állítólag pénzt gyűjtöttek lobbitevékenységük finanszírozására. Nem hangzott el, ki állhat a hátuk mögött, de a nevek alapján egyértelmű, hogy Bösinger híveiről van szó, aki a vízivárosi polgárok, a kevésbé tehetős lakosság, valamint a magyarok körében nagyobb népszerűségnek örvendett. Ezen kívül szembetűnő, hogy a városi kiváltságok megszerzésével kapcsolatos lépésekre a tanácsülési jegyzőkönyvekben csak utalásokat találni, a hallgatás vélhetően szándékos döntésre vezethető vissza: nem akarták, hogy a szabad királyi rangemelésük ellen munkálkodó Budai Kamarai Adminisztráció tisztviselői értesüljenek az ügy érdekében tett minden lépésükről.18 17 GÉRA 2014. 109., 255-256. 18 BFL IV.1002.b. 1702. január 25. A tanács a Budai Kamarai Adminisztrációhoz. A tanács és Bösinger későbbi viszályáról lásd részletesen GÉRA 2014. 83-84., 87-94.; a kiváltságok visszaszerzésével kapcsolatban pedig KENYERES 2006. 80
