Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)

Bevezető - Géra Eleonóra Erzsébet: Városi hétköznapok a századfordulón - A városatyák a jegyzőkönyv szemszögéből és a kimaradt részletek

gyakran a polgármester vetélytársává vált. Franz Ignaz Bösinger polgármester elutasított beadványából tudjuk, hogy a szindikus a tanácsosok asztalánál ülve jegyezte fel a tanácsülési jegyzőkönyvek fogalmazványait, vagyis nem a többiektől elkülönített asztalkánál ült. A városi írásbeliség irányítójaként a tanácsnak küldött beadványok többségét ő terjesztette elő, s ebbéli minőségében lehetősége nyílt megjegyzéseivel befolyásolni a döntést, ahogyan azzal is, hogy ő szavazott elsőként. A tanács a bonyolultabb peres ügyekben a jogvégzett szindikus ajánlásainak megfelelően járt el, akit műveltségének és társadalomban elfoglalt helyének következtében a felettes hatóságok hivatalnokai is elfogadtak tárgyalóképes félnek. Maylin szindikus a vizsgált időszakban ideje jelentős részét Bécsben és Pozsonyban töltötte, ahol a szabad királyi rangemelést biztosító kiváltságlevél megszerzésén munkálkodott. A kortársak és az utókor szemében olyan nagyra becsült Ulrich Benedikt Maylin szindikus a tanácsi levelezésben ,jól elrejtett”, tanácsülési jegyzőkönyvben véletlenül sem említett ügyei alapján korántsem volt az a tökéletes hivatalnok, ahogyan azt az elismerő szavakból gondolnánk.10 Magasrangú támogatói ajánlásával 1694 májusában alkalmazta szindikusnak a budai tanács. Előző lakhelyéről - a Mecklenburg-Vorpommernben lévő Neustadtból - adósságai miatt kellett távoznia: házát és szőlőjét öt esztendővel távozása után, 1699-ben 1900 forintért árverezték el, Maylin véleménye szerint erősen áron alul.11 A későbbi budai szindikus állítólag az útiköltségre valót is úgy kérte kölcsön korábbi munkaadójától, a neustadti magisztrátustól. Utóbbi hivatal 1701-től kezdve egyre erőteljesebben követelt tőle további összegeket, valamint 258 forint hátralékot, mellyel nem tudott elszámolni, mikor távozott a kórházi számtartói tisztségéből, sőt, 1000 forint elsikkasztásával is meggyanúsították. Maylin tiltakozott a szándékos hitelrontás ellen, s attól tartott, hogy a hitelezői halála esetén majd a két leányát veszik üldözőbe. A 258 forint ügyét leányai anyai örökségéből rendezte, akik anyjuktól és annak nővérétől 600 forint készpénzt, három aranygyűrűt, három szoknyát és három vég lenvásznat örököltek, ami igazán nem tekinthető nagy vagyonnak. Maylin Budán házhelyet és jó szőlőt - a Székesfehérvári-hegyen, a kamarai tisztviselők szomszédságában - szerzett magának. Anyagi gyarapodását részben annak is köszönhette, hogy a helyi elit tagjai között támogatókra talált és gyorsan beilleszkedett, az esetleges riválist, Johann Erhard Multzot pedig sikeresen háttérbe szorította.12 Maylin és

10 Bánrévy György kiemeli szakszerűségét, hozzáértését, elkötelezettségét, személyéhez köti az önálló városi adminisztráció megteremtését. Lásd BÁNRÉVY 1935. 171-186.

11 Maylin korábbi lakhelye Neustadt megnevezéssel szerepel a forrásokban, az egyéb helynevek alapján (pl. Tessin, ma Tessin bei Rostock) nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy a sok hasonló nevű város közül a Mecklenburg-Vorpommernben lévő Neustadtról van szó. Maylin második felesége is innen származott.

12 BFL IV.1002.j. 1701 [?], 1702. január 14., január 26., március 4., március 7.

76