Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)

Bevezető - Géra Eleonóra Erzsébet: Városi hétköznapok a századfordulón - A városatyák a jegyzőkönyv szemszögéből és a kimaradt részletek

lyezkedett el továbbá a vízivárosi Arany Sas fogadóval szomszédos másik patikáját is négy fertály szőlőjével egyetemben. A város ügyében állandóan úton lévő vagy a belső pártoskodások miatt lekötött Bösinger feltehetően elhanyagolta patikahálózatát, így végül belebukott a kereskedelembe, ezért kellett feladnia tanult hivatását. A következő évben rendezte tartozásait, melyek tekintettel az ingatlanok 10 000 forintos eladási árára, igen tetemesek lehettek. A vevő pedig nem más volt, mint az 1705-ben belső tanácsosnak választott Valentin Wemer patikus. Bösinger a századforduló környékén sokat tartózkodott Bécsben, ekkor ellenlábasa, Friedrich Sauttermeister helyettesítette. A tanácsosok azon a jogcímen igyekeztek megvonni Bösinger járandóságát távollétének idejére, hogy magánügyben tartózkodott Bécsben, ő ellenben azt állította, hogy a városi kiváltságokat intézte, s nagy szüksége volt pénzre.7 Franz Ignaz Bösinger anyagi problémái ezek után sem oldódhattak meg, mivel 1702-ben olyan kétségbeesett lépésre határozta el magát, ami azonnali bukását okozhatta volna. Nevezett év elején, miközben Bécsben a városi kiváltságok ügyét intézte, állítólag megegyezett név szerint nem említett zsidókkal a budai Arany Sas fogadó eladásáról. Már az adásvételi szerződés is készen állt, amikor Buda magisztrátusa és polgársága ünnepélyes tiltakozást nyújtott be a Budai Kamarai Adminisztrációhoz, hogy a közbelépését kérje. Állításuk szerint az egész keresztény közösségüket megalázó alku miatt a felháborodott lakosság kitaszítással fenyegette meg Bösingert, aki végül elállt a tervtől.8 Bösingerrel szemben a tanácsosok és a szindikus az ausztriai kisvárosban született, nemesített polgárcsaládból származó posztókereskedő, Friedrich Sauttermeister mellé álltak. A budai Sauttermeister fivére, Joseph a szomszédos Pesten telepedett le leánytestvérükkel együtt, néhány év múlva pedig Pest város bírájává választották. A Sauttermeister-nővér Johann Anton Mosellel (megh. 1721), a budai szindikus fiatalabb, agilisabb pesti kollégájával lépett frigyre, aki időről időre Buda érdekeinek képviseletét is elvállalta, majd a későbbiekben jogkönyv-tervezetével és országgyűlési szerepléseivel szerzett magának hírnevet.9

Ekkor még nem sorolták a tanácsosok közé az ún. szindikust, aki szaktudásának köszönhetően a város hivatali működésének kulcsfigurájává, tekintélyben

7 PÁSZTOR 1936. 150-151.; KOVÁCS 1941. 6.; BFL IV.1009.g. Fase. XVI. Nr. 2.

8 BFL lV.1002.b. Ünnepélyes tiltakozás 1702. március 27.

9 Mosel már a nemesi cím megszerzése előtt (1717) nemesekhez méltó módon élt négy szobás, belvárosi házában. Idősebb fia belépett a piaristák közé, először a pesti rendház tanára, majd házfonöke lett. Az édesapjáról elnevezett ifjabb Antont ugyancsak Pest város bírájává választották. Sokat elárul a család társadalmi megítéléséről, hogy a szindikus első unokáját báró Grassalkovich Antal és neje tartották a keresztvíz alá. Az ifjabb Anton Moselhez hasonlóan sikeres hivatali karriert futott be budai unokatestvére, a később polgármesterré választott Joseph Sauttermeister. DÜMMERTH 1968. 234., 281-282.

75