Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)

Bevezető - Géra Eleonóra Erzsébet: Városi hétköznapok a századfordulón - Városigazgatás - A tanács tevékenységi köre

nyugalmát: felkutatták a paráználkodókat, az istenkáromlókat, a rágalmazókat és a káromkodókat, a titkos összejövetelek résztvevőit, majd szigorúan megbüntették őket. A büntetés mindig megfelelt az érintett személy társadalomban elfoglalt helyének, a szegények elsősorban megszégyenítő büntetésre számíthattak, míg fizetőképes társaikat inkább pénzbírsággal sújtották. Évente többször felkutatták a gyanús életű személyeket és a munkanélkülieket, akiket utána kiutasítottak a településről. A források azt bizonyítják, hogy a nagy létszámú katonaság és a velük érkező kiszolgáló személyzet jelenléte, a gyógyulni vágyók körében nagy népszerűségnek örvendő fürdők,2 vagy a dunai átkelés lehetősége az üldöztetés ellenére Budára csábította a nincsteleneket, akik az itteni forgatagban nagyobb eséllyel maradtak láthatatlanok és eltengődtek valahogyan. Azt, hogy évente hány valamilyen okból gyanúsnak tekintett személyt űztek ki a városból, nem jegyezték fel, legalábbis ilyen dokumentum még nem került elő. Egyedül azokat a kétesnek tartott személyeket említik meg név szerint, akik bizonyíthatóan kapcsolatba kerültek korábban tisztesnek mondott városiakkal. Ilyen esetekben - legyen szó akár házasságon kívüli kapcsolatról, vadházasságról vagy prostituált látogatásáról - a nem budai illetőségű felet távozásra szólították fel, a helybélinek pedig ki kellett állnia a kiszabott büntetést, s utána talán maradhatott. A magisztrátusnak fokozottan kellett ügyelnie arra is, hogy a vallási-etnikai sokszínűség következtében a katolikus vallás ne szoruljon háttérbe, hanem uralkodó maradjon. Ennek érdekében szigorú büntetés kilátásba helyezésével fenyegették azokat az iparosokat és kereskedelemben tevékenykedőket, akik nem zártak be a szentmise idejére, s akár vasárnapokon és ünnepek idején is dolgoztak.3 Az utasítás megfogalmazói hasonlóan kiemelt területként kezelték a tűzvédelem megszervezését, melynek mikéntjét három pontban részletezték. A tanács kötelességei közé tartozott továbbá a helyi iparosok felügyelete és a kereskedelem tisztasságának ellenőrzése. A lakosság alapellátásának érdekében a tanács figyelt arra, hogy egyesek nagyobb mennyiségű ám felvásárlásával ne juthassanak jogtalan előnyhöz és az adott termékeket ne értékesítsék a kívánatosnál drágábban.

2 Buda visszafoglalása után a császári hivatalnokok figyelmét sem kerülték el a budai hőforrások és a törököktől maradt fürdőkomplexumok, s ezek hasznosításával kapcsolatban külön terveket szőttek. Nem véletlen, hogy a kezdeti időszakban egyik fürdőt sem adták a város kezelésébe, hanem az uralkodóhoz közel álló (Ilmer például az uralkodó orvosa volt) vagy megbízhatónak minősített személyek kapták meg azokat. A városnak később a mai Rudast sikerült megszerezni, a jegyzőkönyvekben ezt a létesítményt nevezik városi fürdőnek. A témához lásd még a Rudas fürdőben tervezett kis melegvizes medence vagy a Johann Sprenger fürdős házában kialakított gőzfürdő ügyeivel kapcsolatos tanácsülési bejegyzéseket, illetve a budai fürdőkultúráról GÉRA 2014. 31., 277-279.; Lásd a Jk. 204. sz., 221. sz., 358. sz., 604. sz. regesztákat.

3 BFL IV.1002.j. 1703. február 16. A tanács rendelete a nyitvatartási idők korlátozásáról.

72