Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)
Bevezető - Géra Eleonóra Erzsébet: Városi hétköznapok a századfordulón - Városigazgatás - A tanács tevékenységi köre
GÉRA ELEONÓRA ERZSÉBET VÁROSI HÉTKÖZNAPOK A SZÁZADFORDULÓN Városigazgatás A tanács tevékenységi köre Buda, a törököktől 1686-ban visszafoglalt egykori magyar főváros, a kötet által felölelt időszakban - 1699 és 1703 között - az 1690-es évek derekán lezajlott zavargásoknak köszönhetően már elindult a kiváltságlevél megszerzéséhez vezető úton, de lényegében még mindig a Budai Kamarai Adminisztráció ellenőrzése alatt állt. A város legfőbb szerve, a tanács, az Adminisztráció által 1696 januárjában kiadott hivatali utasításban megfogalmazott elvek alapján működött. Polgármester vagy tanácsos kizárólag az Adminisztráció által előzőleg a tisztség betöltésére méltónak talált személy lehetett, a polgármester és a tanácsosok a felettes szerv beleegyezése nélkül önhatalmúlag senkit nem zárhattak ki a tanácsból, hasonlóképpen a város hivatalba lépő legfőbb tisztségviselőit a kamarai adminisztrátor nevezte ki és csak előtte mondhattak le mandátumukról. Az előírásoknak megfelelően heti három-négy alkalommal összehívott tanácsüléseken megtárgyalt polgári peres ügyekben első fokon jártak el, büntetőügyekben pedig az ítéletet kihirdetése előtt jóváhagyásra fel kellett terjeszteni az Adminisztrációhoz. Ennek megfelelően a tanácsülési jegyzőkönyv egyben bírósági jegyzőkönyvként is szolgált, minősített ügyekben azonban csak a tanúvallomásokat tartalmazza, esetleg utal az eljárás különféle szakaszaira, de az ítéletet már nem mindig közli. Az önálló városgazdálkodást jelentősen korlátozta, hogy a felettes hatóság tudta nélkül nem vehettek fel kölcsönöket, nem értékesíthettek városi ingatlanokat, számadásaikat az Adminisztráció hivatalnokai évente ellenőrizték, a hadiadó összegét nem oszthatták el kamarai tiszt bevonása nélkül, a kancelláriai díjak mértékére csak javaslatot tehettek, nem vezethették a nagy bevételt biztosító városi telekkönyvet, feladatukul szabták, hogy ki kell gazdálkodniuk egy városháza és egy vesztőhely építkezésének költségeit.1 Az említett hivatali utasítás első és második pontjának értelmében a felettes hatóságok a városi tanács legfontosabb feladataként az istenfélő és erényes városi közösség fenntartását és megőrzését nevezték meg. Ennek megfelelően üldözték azokat a személyeket, akik valamilyen módon veszélyeztethették a tisztes város 1 A tanács utasításának szövegét lásd BÓNIS 1974. 27-31. 71
