Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)
Bevezető - Simon Katalin: Buda város topográfiai viszonyai és lakossága a 17-18. század fordulóján, az 1702-es összeírás - Az 1702-es összeírás
Várban, azaz a várhatóan fizetőképes ügyfelek közelében helyezkedett el.88 Az összeírásban kifejezetten sebésznek csak egy várbeli lakost nevez Keppeler. A török korból itt maradt fürdők üzemeltetésére a Vízivárosban letelepedett fürdő- sök kezén 5 ingatlan szerepel (mellettük egy fürdős élt még a Várban). Ugyanakkor a fürdők szempontjából jelentősebb Tabánban nem lakott fürdős, mindössze egy-egy borbély a katolikusok és a rácok lakta városrészben. Mivel az összeírás célja a városlakók anyagi helyzetének feltárása volt, a Várban és részben a Vízivárosban lakó elit mellett a társadalmi ranglétra alján szereplőket is meg lehet ismerni. A legszegényebbek a Rácvárosban vagy Buda másik végén lakó rácok voltak (a Horvátváros mellett a vízivárosi untere Rätzen Gasse /Batthyány utca/ nevét állítólag a sok ott lakó rácról kapta)89. Keppeler 29 személy neve mellett jegyezte fel, hogy az illető szegény, ebből ketten a Vízivárosban tengődő özvegyek voltak (árulkodó az is, hogy egyiküknek még neve sem volt az alkamarás szemében, csak annyit jegyzett fel róla, hogy „szegény rác özvegy”), 11 fő a Tabán katolikus részében, a maradék 15 pedig a görögkeleti városrészben élt. Hárman csak koldulásból tartották fenn magukat (egy-egy fő Újlakon, valamint a Tabán két részén), közülük a görögkeleti Velimir Markovié az összeírás idején már halálán volt, a katolikusoknál élő sokáé koldus (Martin Schokacz) szintén igencsak betegeskedett, az újlaki Pétért pedig utólag ki is húzták a listáról. A lakosság összetétele már az összeírás után is gyorsan változott, számtalan utólagos bejegyzés, javítás található benne. A fentebb említett haldokló koldus mellett 5 személy esetében jelezték, hogy nem sokkal a feljegyzés elkészülte után el is hunyt. Sokat és gyorsan változtatott a város összképén a lakók migrációja, akár városon belül, akár más város felé történt az elvándorlás. Tizenegyen az összeírás idejéhez képest kevesebb, mint másfél éve költöztek Budára és szereztek itt ingatlant (ebből másfél éve 1 fő, egy éve 2 fő, háromnegyed éve 1 fő, és heten csupán fél éve éltek itt). Három eset kivételével mindannyian az ekkor kiépülő falusias külvárost, Újlakot választották otthonuknak. Buda népszerűségét jelzi, hogy Győrből, Pécsről és Stájerországból is telepedtek le itt. Újlak a szomszédos óbudaiak számára is vonzó lehetőségnek tűnt: mintha nem Buda, 88 Az ún. „külső betegségek”, valamint az egyszerűbb sorból származó betegek kezelését a sebészek, fürdősök, borbélyok végezték. Munkájuk oroszlánrésze a jegyzőkönyvek alapján az egymást tettleg is bántalmazó városlakók rendszeres ellátása volt. A nem megfelelőinek tartott) kezelés bajba is sodorhatta a borbélyokat, mint Johann Seeliget, akit Franz Poschla azért perelt be, mert úgy gondolta, neki köszönheti bénaságát. Lásd Jk. 132. sz., 1193. sz., 1949. sz. 89 Ugyanezt mondja Greischer a Felső Rác utcáról /Csalogány utca/, de hozzáteszi, hogy a névadásban szerepe volt a „rác” (azaz bosnyák) ferencesek kolostorának is. BFL IV.1009.b. 7. kötet. 55
