Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)
Bevezető - Simon Katalin: Buda város topográfiai viszonyai és lakossága a 17-18. század fordulóján, az 1702-es összeírás - Az 1702-es összeírás
szinte kivétel nélkül a városi elit bírt, ez a kérdés leginkább a Vár és a Víziváros adatait érinti, ugyanakkor, mivel nem sok személyről van szó, a kimutatás alapján kialakított összképet érdemben nem befolyásolja. Ezen meggondolás alapján az összeírást úgy elemeztük, hogy a családfők foglalkozását minden egyes esetben feltüntettük (így tehát az, hogy egy mesterség hányszor szerepel, nem feltétlenül azonos az azt művelők számával). Ha valakinél több megjelölés is szerepelt (így például a horvátvárosi Georg Huebemél, akit fogadósnak és vincellérnek neveznek), azokat külön vettük számításba. Némely esetben - ahol Keppeler számára nyilvánvaló volt, az utókornak viszont kevésbé - nem szerepelt foglalkozás a felvett személy mellett, ezek egy részét ki lehetett egészíteni a polgárkönyvek, vagy éppen a tanácsülési jegyzőkönyvek adatai alapján. A foglalkozások megoszlásának elemzésénél a klasszikusan elkülöníthető ágazatok mellett néhány önkényes kategóriát is bevezettünk, mivel célszerűnek láttuk annak bemutatását, milyen markánsan jelen volt a hadsereg a városban akár a „hadiipart” kiszolgáló mesterségek terén is. A fentebb említett pontatlanságok ellenére úgy véltük, mégis érdemes vizsgálni az összeírást, mert markánsan jelzi a főbb irányvonalakat, tendenciákat, de az így kialakult képet feltétlenül szükséges mikrotörténeti kutatásokkal árnyalni.75 A Conscription... néhol utal a lakóházak állapotára, a lakáskörülményekre is. A legsiralmasabbak a tabáni rácok helyei voltak, négy család kiégett házban élt. Kilenc katolikus rác család élt félházban (kapások és parasztok). Ugyancsak a Rácváros katolikus részén élt 9 olyan család, ahol a családfőnek nem volt háza, Buda két kávésa közül az örmény Cirko például a Gellért-hegynél éldegélt (ohne Haus sitzt bei den Perg). Az összeírás alapján az alábbiakat lehet elmondani a 18. század elejének budai lakosságáról: a város vezetősége, a Kamarai Adminisztráció és az itt állomásozó katonaság elöljárói, valamint fontosabb alkalmazottaik a Várban laktak. A város, vagy a (Kamarai Adminisztráción keresztül) az uralkodó számára dolgozó, de kevésbé rangos munkát végzők helyileg a Vár és a Víziváros között oszlottak meg (a tanácsszolgáknak például a Várban volt ingatlanuk), a hadseregben szolgáló, ranglétrán lejjebb elhelyezkedő személyekhez (hadnagy, hadpénztári intéző, káplár, tűzszerész, zászlós stb.) hasonlóan. Az alapvető ellátáshoz (élelmezés, ruházkodás) kapcsolódó foglalkozások alkották a népesség legnagyobb csoportját. Budán a legnagyobb arányban a különböző mezőgazdasági munkákat végző személyek (kapás, napszámos, vincellér, paraszt) éltek, az egyes városrészek falusias arculatát jól tükrözi, hogy döntő többségük a Tabánban élt (a rácoknál 271, a katolikusoknál 175 ilyen lakos volt), majd ezt követte a Horvátváros (90 fő), a Víziváros és Újlak (62-62 fő). A leg75 Lásd GÉRA 2014. 239-372. 50
