Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)

Bevezető - Oross András: Állandó helyőrség és beszállásolás. Katonák Budán a 17. század végén

ménye, nem volt ugyanis olyan személy, aki tekintélyével megfelelő hiteleket tudott volna felhajtani. A kimutatások az időről időre követelt 10-50 ezer forint mellett a beszerzendő szerszámokról, nyersanyagokról szóltak: 2000 lapátra, 2000 talicskára, 1000 kőtörőre, 10 000 csákányra, 300 baltára, továbbá vasra, mészre, különféle méretű szögekre, lécekre, zsindelyre, sáncszerszámokra stb. volt szükség.2 Bár a hideg idő és a magas vízállás hátráltatta a munkát, Matthias Kayserfeld mérnök-ezredes és helyettese, Kaspar Dörck, valamint Nikolas de la Vigne mérnök-százados egyre több munkást állított be, hogy a földmunkákat elvégezzék. Főleg rácokat foglalkoztattak, mivel nem volt elég munkára fogható ember a környéken.3 A nagy volumenű építkezések során minden mozdítható nyersanyagra szükség volt, és minden lehetőséget megragadtak, hogy minél több pénzt sikerüljön megtakarítani. Erre példa, hogy a Vízi és a Fehérvári kapu között az ostrom során elpusztult Mária Magdolna templom és a környező házak köveit - az összeomlástól félve - a templom udvarán halmozták fel. Kayserfeld kezdeményezte és a Budai Kamarai Adminisztráció is támogatta, hogy a köveket beépítsék a bástyákba, mivel a kőbányákból csak lassan érkeztek a méretre vágott építőanyagok, ám az esztergomi érsek a budai vár parancsnokának írt levelében kijelentette, hogy az ő engedélye nélkül nem használhatják fel azokat.4

A budai erődítések az 1691. évi nagy átalakítások után sem zárultak le, de a korábbi időszakkal ellentétben már csak kisebb mértékben zajlottak. Kisebb- nagyóbb javítások, további építkezések folyamatosan napirenden voltak. 1693- ban a budai építkezések megszemlélésére érkezett Kayserfeld komoly kritikával illette az elmúlt években zajlott kaszárnya- és egyéb építkezéseket.5 1696-ban az Alsó-ausztriai Számvevőség pénzügyi szempontból - szintén a budai ka- számyaépítések kapcsán — vette górcső alá az elmúlt tíz évben Budán „elképzelhetetlenül nagy összegért” zajlott építkezéseket. A számvevők összefoglaló jelentésükben kitértek arra, hogy bár ők nem jártak a helyszínen, de egyesek arról beszélnek, hogy de la Vigne hadmérnök a várat nemhogy megerősítette, de

2 Kayserfeld kimutatásai a beérkezett anyagok függvényében változtak. Pl. ÖStA FHKA HFU 10. März 1691 (r. Nr. 340. föl. 119-149.), illetve ÖStA FHKA HFU 16. März 1691 (r. Nr. 340. föl. 295-310.).

3 ÖStA KA HKR Prot. Exp. 1691. März Nr. 191. Bd. 385. föl. 166v. A Budai Kamarai Adminisztráció a szentendrei rácokat is felszólította, hogy a Belgrádból menekült rácok közül ezer személyt azonnal küldjenek Budára. MNL OL E 279 1690. dec. 17.

4 ÖStA FHKA HFU 4. März 1691 (r. Nr. 340. föl. 37-41.). „Es ist bei Eroberung Ofen unter anderen Kirchen auf den Platz unweith von Wasser und Stullweissenburger Thor, in alten ruinirten Gemäuern, ein Gottes Haus, denen Jahr Bücher nach, vorhin zu S. M. Magdalena genannt, befunden worden, [...]"

5 ÖStA FHKA HFU 29. Jun. 1693 (r. Nr. 356. fol. 815-824.).

26