Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)
Bevezető - Oross András: A Budai Kamarai Adminisztráció budai hivatalai
Budán hallani sem akartak. A budaiak Aichpichl szerint egyébként a selyemhernyó-tenyésztést is visszautasították. Szükségesnek ítélte ugyanakkor, hogy minél hamarabb helyezzenek Herdegen mellé egy ellenőrt, aki a hivatali ügymenetben is segítségére lenne. A tizedek állami beszedése természetesen sértette az egyház érdekeit, ezért az Udvari Kamara két évvel később úgy rendelkezett, hogy a Budai Kamarai Inspekció vegye bérbe az egyháziaktól a tizedet és azt természetben szedje be a lakosoktól. A püspökök, érsekek pedig cserébe minden évben meghatározott bérleti összegre lettek jogosultak. Aichpichl szerint egyébként ezzel jobban is járnak az egyházak, hiszen ezt biztosan megkapják minden évben, míg a lakosok által fizetett természetbeni járulék akadozva folyhat be. Ezzel tulajdonképpen azt a gyakorlatot honosították meg az újszerzeményi területeken, amely a 16-17. században a Habsburgok kormányozta országrészben már általános volt. Aichpichl 1690. évi látogatásakor a bormérést újfent szemügyre vette. Először meghonosítandónak vélte azt az ország más váraiban már működő gyakorlatot, hogy júliusban és augusztusban csak a kamara mérjen ki bort, de aztán a rengeteg markotányos miatt ezt elvetette. Werlein inspektor ugyanis előadta neki, hogy a markotányosok még mindig nem fizetnek jövedéki adót az alkohol után, ezért ők adómentesen tudják a katonáknak kimérni a bort. Ezt a kiváltságot egyébként szerette volna szűkíteni és csak azokra a markotányosokra kiterjeszteni, akik a táborban árultak bort a katonáknak. Bár az élelmezési szervezetet is az Udvari Kamara felügyelte, Buda példáján is szembeötlő, hogy a markotányosok és élelmezési igazgatók tevékenysége a Budai Kamarai Adminisztráció jövedelmeit nagymértékben csökkentette. Mindezek ellenére kimutatható, hogy a budai kamarai tiszttartóság a többi provizorátushoz képest magasabb jövedelmekkel rendelkezett, 1687-1700 között éves szinten mintegy 13 000 forint tiszta hasznot tüntetett fel számadásaiban. A jövedelmek csökkenő tendenciát mutattak 1696 után, amikor a sörfőzdét és a halászatból befolyó jövedelmeket bérbe adták, és a váci püspöki tized behajtását a hatvani, váci és szolnoki har- mincadosra bízták. A Herdegent követő provizorok ráadásul hanyagul vezették számadásaikat, így elmaradások mutatkoztak. Johann David Palm éles szeme a ,,schlechte Wirtschafft”-ot kiszúrta és emlékiratában javasolta a provizori hivatal felszámolását és munkakörének integrálását a harmincadhivatalba. Terve szerint még egy hivatalnokot felvettek volna a harmincadhoz, aki az egyre csökkenőjövedelmeket megfelelően tudta volna adminisztrálni. A tiszttartóság végül a Rákóczi-szabadságharc alatt is működött, igaz, oly csekély bevételekkel, hogy az saját fenntartására sem volt elegendő. 1705-1707 között mindössze a sörfőzésből és halászatból származó összegeket tudta számadásában feltüntetni.11 11 MNL OL E 286 23. doboz „ Summarischer Provisorats Extract... ” 18
